dm reklám
*************************
- 30s +++ Értékelés: 3,8/10
Szerintem a szlogeneket bullshit generátorral állítják elő a reklámkészítő manufaktúrákban. Máskülönben hogyan is jöhetne létre annyi furcsa, elsőre sokszor nem is érthető szlogen? Arról már nem is beszélve, hogy a kapcsolat a szlogen és a reklámozandó között sem mindig fedezhető fel egyértelműen, illetve érdekes gondolati társasjátékra ad lehetőséget a szlogen és a termék összekapcsolására vonatkozó ötletelés. Az nyer, aki a legviccesebb verziót találja ki. Vagy esetleg akinek a leghihetőbben sikerül a termékhez kapcsolni. Nézzünk erre egy példát.
***************
***************
Egy áruházláncot reklámozunk itt, amely ugye mindenféle testápolási, egészségügyi és piperecikkeket, háztartási cikkeket, bizonyos fajta élelmiszereket, esetleg orvosi rendelvény nélkül kiszolgáltatható gyógyászati szereket, készítményeket és más ilyesféléket árusít, régen úgy hívták, háztartási bolt. Azt hiszem. Na most láttuk már számtalan reklámjukat, nem emlékszem mindegyikre (megsúgom, egyire sem, de nálam is lehet visszakeresni), de rémlik, azért valahogy közük volt a náluk kapható termékekhez. Na de hát haladni kell a korral és a „reklám main stream-el”, vagyis jöhetnek a semmi köze hozzá mit árulunk reklámok, az imázs (image), a feeling filmecskék, azaz legyen a vásárlónak is tökmindegy mit árulunk, de a spot láttán olyan jó érzés fogja el, hogy nem tud máshova menni csak hozzánk.
Ó, tudom én, ezek a reklámok már nem szűz talajra hullanak, vagyis megművelt, értsd már manipulált agyak fogadják be az üzeneteket, jól ismerik ők ezt a céget, nyugodtan dolgozhatunk már azon, hogy ne csak ismerjék, szeressenek is bele. Vagyis lehet lazítani, jöhet a bullshit (bikaszar) generátor.
A szöveg, ami elhangzik:
Sokszínű vagyok, egészen én vagyok.
És a szlogen:
Déem. Itt vagyok önmagam. Itt vásárolok.
Ennyi. Kész. Végem van. Nem értem új idők, új dalait. És a baj az, hogy nem lépek tovább, hogy ki nemszarja le, hanem azt mondom, nem lehet, hogy nem értem, és újból és újból nekifutok.
Tehát ő egyrészt sokszínű, másrészt egészen ő, vagyis nem csak részben ő, tehát részben nem valaki más, és mint ilyen, csak ebben a szappan és egyéb illat- és mosószerszagú környezetben önmaga, vagyis máshol nem, ezért itt vásárol, hogy legalább a vásárlás ideje alatt önmaga legyen, ne valaki más. Gondolom legszívesebben ideköltözne. Na jó, valószínűleg úgy kell érteni, máshol is önmaga, de igazán csakis itt. Hogy miért, azt nem tudjuk, talán valamiféle mágikus hatása van a helynek, mintegy varázsereje, de a manipulált, e cég emlőin nevelkedett agyak nyilván tudják, mert itt pont mindent megtalálok, amire ebben a műfajban szükségem lehet. Eltaláltam? Én vagyok a nyertes?
Na most nézzük ezt a sokszínűséget. Ehhez segítségül hívom a képanyagot, derüljön ki, mire gondolt a kreativista.
Egy fiatal nő nagyon kacag. Talán roma? Mert hogy sokszínűség. Aztán egy kabriót vezet. Már ha megint ő az. Fekete hajú ő is. Na a következő képsorokat sokszor megnéztem, egyszerűen fogalmam sincs, mit látok. Nem áll össze. Egy fiatal férfi, csak a meztelen felsőteste látszik, átnéz a falon, ahol viszonylag messze tőle, talppal felé látszanak a saját lábai egy ágyon, és közöttük térdel a fiatal nő neglizsében, gondolom ugyanaz a nő, majd előre hajol eléggé kihívó pózban. Snitt, és szerintem ugyanazt a nőt látjuk most elölről gyógyult égési sebekkel a mellkasán, talán éppen szeretkeznek a néha lábnélküli, falon átlátni képes férfival. Ja értem, égési sebek, de a szeretet azt is szépnek látja. Szép. De mi ez a zavaros képi megjelenítés?
Aztán vannak tornászcsajok, meg kisbaba, meg nevetgélő fiatalok, akik festegetik egymás körmeit, a fiukét is, mert sokszínűség, meg cuki Down-kóros kislány, mert sokszínűség, meg kisfiú, akit borotvahabbal ken be az anyukája viccből, meg kicsit molett pozitív testtudat, meg szexuálisan túlfűtött idős pár. Végül egy szőrös arcú csaj, vagy srác, vagy sráccaj, vagy csajsrác, mert sokszínűség. És #egészen felirat. Meg a szlogen. És akkor te ezt rakd össze. Gerjedjen ettől benned valami egészen jó érzés.
Megmondom őszintén, én nem mentem át ezen a Rorschach-teszten. Elhiszem, hogy ezen mű minden méregdrága kockája mögött meggyőző indoklás áll, mit szimbolizálnak, metaforizálnak, mit akármitizálnak, és hogy ez nagyon meggyőzően hangzott mind az alkotó folyamat, mind pedig az értékesítés során, csak én, a befogadó bámulok hülyén. Igaz, én nem is tudok nagy pénzeket fizetni. Vásárolni meg abba a drogériába megyek, amelyik közelebb van, mert szerencsére még elég sok más helyen is önmagam vagyok…
*******************************************************************************
Értékelés: 3,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 2/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10