OTP reklám
*************************
- Díjmentes készpénzfelvétel - 35s +++ Értékelés: 4,2/10
Aztán vannak a szóra sem érdemes reklámok, amelyekre nem érdemes reklámkritikát pazarolni, mert voltaképpen nem történt semmi különös. Csak valami szokásos úgynevezett egylövetű ötlet, nevezzük poénnak, és máris kész az egész. Jó, tudom, azért ebben is jó sok ember munkája fekszik, amíg az a képernyőre kerül. Szerintem pedig pont ez benne a szomorú…
***************
***************
Azt kéne reklámozni, hogy most, illetve legkésőbb 2026.06.30. napjáig (ld. alig olvasható felirat a reklám vége felé), nyolc országban díjmentesen lehet készpénzt felvenni az OTP csoporthoz tartozó automatákból. Szóval nem örökre ilyen jó fej a bank, de most éppen ilyen hangulata van, ezért szerintem menj most el te is ebbe a nyolc országba, hogy élvezhesd ezt az akciót.
Tehát ezt a fantasztikus lehetőséget kellene promotálni.
Nézzük a kreatív folyamatot, hogy is nézhetett ki. Nyilván kell egy helyzet, amelyben kártyát szeretnénk használni, de nem lehet, mert csak készpénzt fogadnak el. Egy olyan helyzet, ahonnan nem lehet csak úgy egyszerűen odébb állni szomorkodva, hogy azt a bóvlit máshol kell megvennünk, hanem olyan, ahol már visszavonhatatlanul igénybe vettük a szolgáltatást, és fizetni akarunk. Na meg hogy legyünk persze külföldön. Te is azonnal rávágod, ülünk valahol külföldön egy étteremben.
Oké, és minek neveznéd az ilyen helyzetet? Te is azonnal rávágod, szar, de viszonylag könnyen megoldható. Ahhoz viszont már kreatívnak kell lenned, hogy drámainak nevezd, és ekképpen a komikum, a humor eltúlzó eszközeivel tedd szembeötlővé a bank eme jótékonysági rohamát. Na és mi a dráma műfajának egyik művészi megnyilvánulási formája? Az opera. És még sok minden, illetve az opera is szólhat nem csak drámai végkimenetelekről.
Na de mégis milyen tök vicces lenne, ha a vonatkozó helyzetből operát kerekítenénk? Mert ott mindig drámáznak a mindenféle énekesek. És ugye az egyszerűbb személyiségszerkezetű célcsoportnak úgyis csak az van meg, ja, az a dög unalom, ahol folyton drámáznak, és még meghalni is csak énekelve tudnak.
És így végül megszületett ez. Igen, viccesen túlzó. Például az is túlzás, hogy Miklós nem azon aggódik, hol találok most itt egyáltalán egy automatát, hanem hogy mennyibe fog kerülni a pénzkivétel. Na most, ha ez az éttermi számlához mérten jelentős plusz megterhelés, akkor szerintem bankot kell váltani, de azonnal. Tehát ha jól értem, azért kellene örülnünk ennek az akciónak, mert amúgy ennél a banknál a készpénzfelvétel olyan jelentős plusz kiadás, hogy Miklóst főleg ez aggasztja a jelenetben. Vagyis humor ide, humor oda, azért nem mindegy, mit túlzunk el és mit nem, mert ez most nekem inkább öngólnak, vagy saját lábonlövésnek látszik. Nem baj, ez úgysem tűnik fel egy átlagnézőnek. Vagy de. Nem tudom…
Jó, hát most mi van, igenis ezt túloztuk el, hogy dráma lenne ez a költség. Mindenki tudja, hogy nem az. Ennél a jó banknál nem az. Ez az akció ugyan csak egy filléres gavalléroskodás, de nincs itt semmi baj. Tök jó ez a bank. Most is kidobott néhány milliócskát erre a reklámra, csak hogy jól szórakoztathasson minket. Meg hogy építse az imázsát. És ezek a kedves operaénekesek is elmehettek abba a tengeres étterembe, meg az egész stáb.
Valahol olvastam, a stáb nagyon büszke az átváltozás – étteremből operaház – technikai megoldására. Hogy az nem volt semmi, és dramaturgiailag is szükségvolt rá, hisz honnan tudhatná a kedves átlagnéző, hogy az éttermi asztalnál nem visítozó őrültek ülnek, hanem ez egy opera. Jogos. Hisz még a szomszéd asztalnál is döbbenten fordulnak a visító hölgy felé, de szerencsére hirtelen ott terem egy zenekar, valahogy a főhősök ruházata is opera kompatibilissé válik, a kiscsaj felrúgja az asztalt (miért?), és függöny, és színpad keletkezik, és így válik az egész… ja, ez nem is opera, hanem mondjuk annak egy koncertszerű változata. A nézőtér meg tök üres. Lehangoló. És mi lett volna, ha például asztalfelrúgás helyett ugyanaz a háttér lényegült volna át opera díszletté, ahol a tenger és még a szomszéd társaság is csak festette képpé vált volna egy díszlet falon. Még a ruhák is maradhattak volna. Na de hagyjuk, majd legközelebb jobban tetszenek igyekezni. Nagy az arcom, mi?
Egyébként szerintem az még viccesebb lenne, ha nem tudnának ilyen jól énekelni, hanem mondjuk csak annyira, mint én. Én a feléért elvállaltam volna…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,2/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 6/10