Vodafone reklám
*************************
- Vodafone karácsony - 125s +++ Értékelés: 4,6/10
A karácsonyt a szeretet és magányosság dichotómiája jellemzi, legalábbis sokaknál, vagy sok reklámalkotó így gondolja, vagyis mintegy elválaszthatatlanul együtt járnak kölcsönösen felerősítve egymást, azaz az idevágó lelki érzelemhullámokat. Ne vitatkozzá má velem, hogy ez zagyvaság, maraggyá má magadnak. A lényeg, ilyenkor minden magára valamit adó cég fullban nyomja a CSR-t.
***************
***************
CSR (Corporate Social Responsibility) azaz Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás, magyarán egy kis jótékonykodás, és igazán semmi köze a profitnöveléshez, hidd el nekem, mert te sem attól fogsz terméket vásárolni, aki olyan kedves volt hozzád, vagy láttad, hogy olyan kedves úgy általában az emberekhez, mert az gyanús nem? Juszt se attól fogsz vásárolni. De, attól fogsz. De annak semmi köze a profitnöveléshez. Ja, de. Mert valahogy mindig kiderül, ki volt a jóságos adományozó, pedig a csomagra azt is írhatnák: egy ismeretlen, nem az a fontos, ki vagyok, ne keress.
Szegény öreg bácsi nagyon nagyon magányos, nincsenek gyerekei, a felesége is meghalt már rég, és karácsonykor csak ül a lakásában és szomorúan néz maga elé. Megjegyezném, én biztosan nem a feleségem időskori, majdnem a halála előtti képét tenném ki a komódra, hanem a sugárzóan fiatalt, bár akkor azt hinné a kedves rétegnéző, hogy a lányáról van szó. Nyilván. Van itt gógyi, ez egy szakma. Ja, és a gyengébbek kedvéért, valószínűleg ez a bácsi igazából nem magányos, van szép családja, ráadásul épp most kapott többszázezer forintot a reklámfilm főszerepért.
Szegény magányos öreg bácsi ezért, mármint a magányosság miatt mindenkivel próbál beszélgetni akivel találkozik, de sajnos mindenki siet, nem érnek rá a bácsival fecserészni, ráadásul feltartja a sietős embereket, akik ezért nem túlságosan kedvelik a szegény öreg magányos bácsit. Még a lifben sem ér rá az anyuka a kisfiával, mert telefonál. Mármint az anyuka. Mit tehet hát szegény öreg bácsi? Hazamegy, leül, és szomorúan néz. Még a tévét és az internetet sincs kedve bekapcsolni. Vagy talán nincs is neki. De egyszer csak megszólal a telefon. Talán vodafonos internetes telefon. Jó csak keresem hol találom a szolgáltatót a történetben. Peti gyerek a szomszédból, hogy átjöhetnének-e. Naná. Átjön a család, még sütit is hoznak. Meg internetet. Ja azt nem hoznak. Tényleg csak keresem a szolgáltatót. Pedig ki is van írva és mondva, hogy a Vodafon több ezer magányos emberhez visz eszközöket és internetet. Nem mondják, hogy ingyen, de ott van a Magyar Máltai Szeretetszolgálat felirat, meg hogy az ő együttműködésükkel. Akkor biztos ingyen. Több ezer ingyenes felhasználó. Az már valami. Hacsak nem értek valamit félre. Nyilván folyamodni kell. És egyáltalán, minket is felszólít a jóságos cég, tegyünk róla együtt, hogy idén karácsonykor senki ne legyen magányos. Jó. Mondd hogyan, és megyek. Te adsz internetet, én sütök bejglit. Már gyújtom is be a kemencét. Találj nekem egy szegény, öreg bácsit. Egyébként én is az vagyok, csak nem magányos. Így elő kell fizetnem. Ja, nem is nálatok, de ez mindegy. Biztos az én cégem is hamarosan jelentkezik valami hasonló ötlettel.
Jó az a hatásszünet a telefon megszólalása előtt, az a nagy csend, amikor a depit csúcsra tetszenek járatni. Szinte teljesen sötét van, majdnem mint egy koporsóban, csak az a néhány színes karácsonyfaégő világít, a bácsi az ablakon néz kifelé éppen, tán ki is ugrana, ha nem törné meg a csendet a telefon hangja. A távközlési cég hangja, mondanám. A remény világít azon a kezelőfelületen. Kivéve a nyolcast, meg a nullát, de hát öreg telefon, mint a bácsi. De ez már csak szőrözés. A bácsi a távolban az ablaknál, a telefon jobbra lent nagyban közel, mesteri beállítás. Mindig amikor látok egy ugyanilyen megoldást, arra gondolok, nekem ez soha nem jutna az eszembe. De félre a gúnnyal, a lényeg a katarzis, a feloldozás, a megmenekülés, a révbe érés, a szegény öreg bácsi mégsem magányos szenteste. Egy darabig legalább.
Together we can. Mert hogy minden magányos öreg bácsi tud angolul. Illetve ez nem is nekik szól, hanem nekünk, azaz nektek fiataloknak, akik mind tudtok angolul. Nyilván többen tudtok angolul, mint magyarul, így többen értitek a szlogent, mintha azt írnák, együtt megtehetjük, vagy együtt meg tudjuk csinálni. Nem igaz? És így legalább a végére tudjátok miről van szó, és nekiláthattok a cselekvésnek. Elvégre ez egy magyar reklám.
Én most igazán átéreztem ezen műalkotás segítségével milyen érzés magányosnak lenni karácsony szent estéjén. Tényleg szar. De most, hogy a bácsinak nyilván lesz internete, mert ha lenne már nyilván azt tenné, hogy a neten megkeres más magányos öreg bácsikat, néniket, és beszélget velük. De ő csak mereng a sötétben. Se tévéje, se macskája. Legalább nem hajléktalan.
*******************************************************************************
Értékelés: 4,2/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 4/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10