TEVA Mill&Joy reklám

*************************

 –  rágótabletta édesítőszerrel 30s +++ Értékelés: 5,0/10

Lehet, nem is tudja a kedves rétegnéző, voltaképp mi is a baja? Mint tudjuk, a reklámok fontos feladata, az igény felébresztése. Ezt gyógyhatású készítmények esetében úgy adaptáljuk, hogy meggyőzzük a befogadót, ő bizony beteg. Így vagy úgy, de beteg. Diagnosztizáljuk mintegy. Mindenkinek vannak félelmei mindenféle betegségtől, ébresszük fel tehát a gyanút, te jó ég, erre nem is gondoltam, de mily szerencse, ha tényleg, akkor legalább itt a gyógyír lám. Ha meg nem, akkor preventíve biztos nem árt…

***************

***************

Puffadol te itt mindig? Magyarán szétfingod állandóan a környezetedet? Csikar? Meg megy? (Fosik mindig, ne kerteljünk.) Bizony, bizony, a szép fiatalembernek ott a képen ilyen bajai vannak. És nem véletlenül neveztem nevén a dolgokat, és dicsértem a fiatalember jóvágásúságát, mert szerintem ez egy reklámtörténeti pillanat, amikor nagy lépést tettünk a reklámemancipáció felé. Ezúttal ugyanis nem egy szép nőhöz kell társítanom ezen emberi, és azon belül női méltóságot sértő, az emésztés végső stádiumához kapcsolható dolgokat, hanem egy szép férfihoz. Nem, nem vagyok meleg csak azért, mert meg tudom állapítani, hogy ez a fickó olyan nőknek tetsző macsó fajta amúgy. Láttam a filmekben, hogy azok ilyenek. Tehát most a nőknek kell megküzdeniük az illúzióromboló asszociációkkal. Küzdjenek hát. Íme egy jóképű pasi, nézegesd hát kedvtelve te nő, de szeretném jelezni, most jött a vécéről, ahol fosott egy nagyot, de azért reméljük volt ideje kezet mosni, ha nem is nagyon alaposan, hisz még halljuk a vécéből az öblítővíz zuhogását. Mondjuk ha ezt így lehetett hallani, mit szólhattak azok a sajtos csajok az ilyen típusú székeléssel együtt járó hangjelenségekhez? Igenis ilyen alaposan végig gondolom az összes részletet, hagyjál lógva.

Na ha ezen túlvagyunk, foglalkozhatunk az érdemi résszel. Bár szerintem az előbbi is érdemi volt, csak más vetületét érintette a szóban forgó tárgynak, úgyis mint igényfelébresztés. Tehát azt kell láttatnunk, van olyan, hogy laktózérzékenység. Mert különben mire lenne hasznosítható a termékünk? Majd az kell láttatnunk, te is az vagy. Mármint laktózérzékeny. Persze lehet, hogy nem, de az biztos, te is szoktál puffadni. Ki nem szokott ugyebár. De jaj, jaj, vajon mitől puffadhatok én? A tejet utálom, paleó vagyok, csak répát eszem nyers nyúllal. Akkor nem én vagyok a célcsoport. Menjek innen. Megijedtél mi? De. Én vagyok a célcsoport. Ne izgulj. Megtarthatsz. Mondjuk nem fogok ilyet venni, mert állítólag a laktózmentes tejből sem a laktózt veszik ki, hanem belekevernek ilyen cuccokat, mint amit te is el akarsz adni nekem. Hamarabb keljél fel kispajtás, ha engem akarsz bepalizni.

De most megint nem vagyok hajlandó észre venni, milyen szellemes megoldással láttatják (ez a szó már többedszer fordul itt elő, ez jelent valamit?) a kedves szerzők, mennyire nyilvánvaló, mi itt a baj. Szegény fickó ott a filmen abszolút a tej uralma alatt létezik, szinte csak tejet, és tejes dolgokat, tejtermékeket eszik, és hát vannak neki ezek a tünetei. De a kettőt nem kapcsolja össze, pontosabban pont előttünk, életének pont az általunk követhető szép pillanatbán világosodik meg. Tényleg katartikus. Nagyon nehéz volt rávezetni a helyes megoldásra szegényt, pedig még egy valódi tehén is belebőgött önmarcangoló, okot kutató kéréseibe. Valami diktátor lehet a srác. Ott ül két hatalmas tölcsér vanília fagyival a kezében, háta mögött egy tehén a királyi gulyából, és persze az a két szép nő mellette, akik a sajtot tartják, és ezúttal nem csepeg belőlük semmi. Már a nőkből. De a fickó csak gyötrődik, gyötrődik, mígnem feloldozásra lel felismerése, és a termék által.

Nyilvánvaló, az volt ezzel az eszközzel a célja az alkotóknak, hogy a nyilvánvalót tegyék nyilvánvalóvá nagyon szellemesen. Puffadok, de nyilván nem gondolok a laktózérzékenységre, pedig nyilvánvaló. Ezt remekül nyomatékosítják az eltúlzott méretű tejes dolgok, hogy nyilvánvaló legyen számomra is a nyilvánvaló. Mondhatni a szájamba rágják. Metaforikusan, hogy még egy ilyen tejuralom alatt sínylődő jóember, illetve egy ilyen tejimádó is nyugodtan imádhassa a tejet, mint ahogy a szlogen mondja, hogy tejes legyen a boldogság.

Jaj, most veszem észre a főpoént! A fiatalember a termék dobozán, mint tutajon hever, ami egy tejtóban úszik, és egy szívószállal szívja maga alól a tejet. Szerintem így kellett volna kezdeni. Evez a tejtóban egy másik termék dobozán, de majdnem szomjan hal, mert nem ihat a tenger… akarom mondani a tejtenger vizéből… vagyis a tejtenger tejéből, mert akkor szétrobban, de ekkor felbukkan a termékdoboztutaj, aminek a belsejében szorgos tabletták eveznek, mint rabszolgák, aztán a hősünk átszáll, megeszik egy rabszolgát, és utána jöhet a szívószálas heverészés. Na ugye mennyivel jobb, mint az az óriáspohár? És ez most ingyen volt megint… állati jó vagyok… és lehet, hogy laktózérzékeny?

*******************************************************************************

Értékelés: 5,0/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 4/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10

A látvány (Scene) – 610

A technika (Technology) – 5/10