Adományvonal
*************************
Gyűjtés a Külvárosi Tankör Középiskola fenntartására - 30s +++ Értékelés: csak reklámnál
És most megint. Azt hittem, ezt már itt lerendeztük, megbeszéltük, hogy az ilyesféle kéréseknek a célt illetően különösen érthetőnek, világosnak kell lenni, hiszen harminc másodpercben akarjuk rávenni a hallgatóságot, hogy nyissák ki a pénztárcájukat, adakozzanak, mindössze egy köszönetért cserébe. Na jó, meg némi lelkiismeret megnyugtatásért. De az alant következőből én elsőre nem fogtam fel semmit.
***************
***************
Másodikra sem. Többszöri meghallgatás után a legjobb megfejtésem a következő:
Ki ne akarna magának mást, mint élni tanulni a periférián.
Ki ne akarna szárnyalást, nem iskolás éveken való fennakadást.
Ki akarna korholást, ha van mindent oldó elfogadás.
A külvárosi tankör esély a város peremén.
A tanár a diákkal társ.
Szabálytalan sorsokat kell megoldjon az egyénre szabott oktatás.
Önt is megejt néha még egy vadvirág?
Hívja az... stb.
Szóval ezt meghallgatva, és harminc másodperc alatt felfogva kellene hogy megdobbanjon a szíved, ezalatt kéne megértened, milyen kilátástalan néha a külvárosban küszködők sorsa, ez alatt kéne elhinned, hogy a város pereme az valami igen szerencsétlen, nyomorúságos hely. És egyáltalán, ez alatt kéne elhinned, hogy van értelme a fenti mondatoknak. Majd mindezek hatására lelkes adományozásba kéne fognod.
Persze, ha mondjuk a társadalom perifériájáról volna szó, akkor talán érthetőbb lenne a dolog. Hiszen manapság a város perifériája gyakran igen drága zöldövezet, ahová csak a tehetősebbek szoktak költözni. Mert miről is van itt szó tulajdonképpen?
Van egy periféria nevű alapítvány, amely "kiemelten közhasznú társadalmi szervezet, küldetése a társadalom peremén élő, kallódó fiatalok beilleszkedésének támogatása" ahogy ez a honlapjukon olvasható. Ők tartanak fenn egy Külvárosi Tankör nevű középiskolát, ahol hátrányos helyzetű fiatalokat oktatnak. Az iskola nevében tehát valóban benne van a külvárosi jelző, amit lelkes fűzfapoétánk ezek szerint szó szerint értelmez, jól megnehezítve ezzel a közérthetőséget.
De hát elvégre művész emberről volna itt szó, az meg hogy nézne ki, ha egy művészi szöveg csak úgy elsőre érthető volna? Ez kérem itt egy komoly lírai teljesítmény! Ha elgondolkozol rajta, még te is megérted. Tessék ezért megdolgozni! Most tényleg, mit nem értesz ezen? Ha valaki a társadalom perifériáján él, (tessék a város peremét így érteni) akkor nem mást akarna, mint élni tanulni. Azonkívül nem akar az iskolás éveken fennakadni, nyűglődni, szenvedni, bukdácsolni, hanem szárnyalni akar ő, élvezni akarja ezeket az éveket. És nem akarja, hogy korholják, azaz szidják, gúnyolják esetleges másságáért, hanem fel akar oldódni az elfogadásban. Érted már? És ez az iskola esély a város (értsd a társadalom) peremén. Mert ott valódi társa a tanárnak a diák, és fordítva. Mert itt a te szabálytalan, deviáns sorsodra szabják az oktatást, és nem próbálnak belemosni, belekényszeríteni mindenféle erőszakos módszerekkel a nagy átlagba.
Na most ha te ezt nem fogtad fel a rendelkezésre álló harminc másodpercben, akkor pont neked való ez az iskola. Úgy látszik el vagy kallódva valahol a társadalom peremén, és senki sem szánt rád elég időt, hogy értelmes embert faragjon belőled.
Ja és még meg sem emlékeztünk a gyönyörű, lélekbe markolóan szép befejezésről. Te persze üveges szemekkel bámultál csak, hogy mit akar ez az utolsó sor jelenteni, már ha egyáltalán értetted mit is mond a művésznő egyáltalán. De ha veszed a fáradságot, és egy kicsit beleérzel a költő zsenialitásába, menten rádöbbensz e metafora szimbolikus szuggesztiója evokatív intenzitásának totalitására. Hiszen egy vadvirág éppen vadságában nyűgözi le az embert, mondhatni éppen vadságában látjuk meg a szépet, amiképpen ezen elsőre talán idegenkedést kiváltó vadóc fiatalemberekben látják meg a csiszolatlan, de ebbéli állapotában is gyönyörű gyémántot az elhivatott alapítványi oktatók. Ugye, ugye. Tudunk mi, ha kell.
A képek értelmezésére ki sem térek, azért harminc másodpercben, már ne haragudj, még én sem tehetek csodát. Annyit azért elárulok, többnyire hülye csapatépítő tréningeken szokásos, úgymond egymás iránti bizalmat építő (szerintük) gyakorlatokat láthatunk itten.
A jövőre vonatkozóan pedig azt ajánlom, ha meglátod a hölgyet, ne kérdezz, ne értelmezz semmit. Csak adományozz szó nélkül.
*******************************************************************************
{mxc}