Magnet reklám
*************************
- Rudolf Péter forgat +++ Értékelés: 3,8/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyek ismert arcokra alapozva igyekeznek megnyerni a potenciális vásárló bizalmát. Többször láttunk már erre példát a reklámvilágban történő kalandozásaink során, de hadd álljon itt ismét egy eklatáns darab. Vajon mennyire jó színésznek kell lennie valakinek ahhoz, hogy elhiggyük, őszintén csodálkozik rá a kedves szolgáltató nagyszerűségeire?
***************
***************
Itt van nekünk például Rudolf Péter, kiváló színész, színházigazgató, mindenféle díjas művész, de van az a pénz. Nincs ezen mit szégyellni, mindenféle világhírességek is megteszik. Persze nyilván nekik sokkal „vanabb” az a pénz, mint honi viszonylatban, de mindig van az a pénz. Na de ha már ezt kell tennünk, akármibe azért nem megyünk bele. Legyen az valamilyen minőség, üssön meg egy bizonyos mértéket. Nem? Akkor adom hozzá a nevem.
És a kreatívok végül egy olyan ötlettel álltak elő, amely abszolút bevállalhatónak bizonyult az ismert arc számára. Mert nem fog ő egy olyan nyálas, hamis mosolyú, álboldogságot sugárzó reklámban bohóckodni, hogy mondjuk régi álmom volt egy arany nadrágtartó, de most, hogy ennél a banknál bankolok, na most aztán itt a menyország, vagy valami ehhez hasonló. Nem, ennek az egésznek valahogy olyan életszagúnak kell lennie. Mintegy spontánnak. Természetesnek. Jó, itt vagyok egy reklámban, az vesse rám az első követ, aki ennyiért nem vállalná, és tudjuk milyen ma a kultúra helyzete Magyarországon, miért kényszerülünk mi színészek erre, úgyhogy fogd fel egyféle tiltakozásnak a rendszer ellen akár. Nahát. Szóval oké, itt vagyok egy reklámban, itt egy jó storyboard, most megmutatom nektek, hogy igen, reklámok közt is lehet jó, lehet minőségi, de a másik szükséges feltétel a kiváló színészi munka kell legyen. És az ugyebár személyemben rendelkezésre áll.
Áll tehát Rudolf Péter a „set-ben” (a berendezett térben, a díszletben – ld. szakzsargon), és készül a felvételre. Még nem kell semmi beleélés, csak nézi a szöveget, ismerkedik vele. Minden tökre természetes, a hangtechnikus épp egy mikroportot igyekszik ráapplikálni. Mintha egy véletlenül elkapott pillanat lenne, meglessük a nagy színészt kvázi a színfalak mögött. Ott nincs hülye reklámmosoly és más kényszeres reklámkellék, minden nagyon természetes, mondhatnám emberi. Még kérdezgeti is a hangtechnikus srácot spontánul mintegy: recsegek, ropogok? Megengedem, ennyi impró tényleg belefér, pláne egy impróban aztán valóban nagymester valakitől.
Nos tehát ebben a nagyon természetes, nagyon emberi térben kellene bemutatni, hogy a szöveggel való ismerkedés közben őszintén, mondom őszintén rácsodálkozik a kedves bank egy-egy nagyon szép, nagyon emberi, mondom nagyon emberi, ember közeli, emberért való… izéjére. Még minden prozódia nélkül olvassa a szöveget, mint aki tanulja. De közben meg-meg áll, kicsit meghökkenve, kicsit rácsodálkozva az egyes nagyszerűségekre, és elismerően bólogat hozzá.
Na most ezt kéne neked megvenni. Én biztosan nem veszem meg. De ez én vagyok, szóval szerintem… egyébként itt minden szerintem van, ha nem vetted volna észre… szóval szerintem itt a színész e szerepben megbukik. Tán még hangsúlyosabb a természetellenesség a természetesség erőltetett eljátszása mellett, mint hogyha tartaná magát a szokásos reklámformaságokhoz, és inkább – ám legyen – valamilyen ötletesen vicces köntösbe öltöztetve ajánlgatná az egyes banki szolgáltatásokat és az ügyfelek „jófej” lehetőségeit. Az volna őszinte. Őszinte a reklámossághoz. Ez van gyerekek, reklámban vagyok annak minden járulékos baromságaival együtt, bevállaltam, tudjuk miért kényszerültem erre és kész. Igen, kényszerültem, mert ez nem az a nagyságrend, mint amit mondjuk George Clooney kap azért a kávés cuccért. Az egy vagyon. És neki már nem lenne muszáj. Illetve nem tudom. Nyilván nem hagyhat ott egy vagyont. Nála az a muszáj. Jó, engem sem az éhség kényszerít, de… de miért is turkálsz te az én zsebemben?
Ja, bocs. Csak felállt a szőr a hátamon ettől a produkciótól. Azt hiszem visszamenekülök a jól megszokott reklámhülye világba…
*******************************************************************************
Értékelés: 3,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 3/10