m&m reklám
*************************
m&m’s csokoládé pasztilla – 20s +++ Értékelés: 4,4/10
Aki gyakran néz reklámot, mondhatni a reklámokon csügg, annak egy-egy bevezetett, kampányhoz kapcsolható karakter, figura, szimbólum megjelenése máris üzenettel bír. Írtuk már többször, ők az úgynevezett beetetett befogadók, akik immáron hosszú tréning múltra tekinthetnek vissza az adott brand-re vonatkozólag, tehát elég nekik pusztán az emlékeztetőt beadni, akárcsak a tetanusz oltás esetében, miután rozsdás szegbe lép valaki mezítláb. Szerintem a hasonlat nem sántít…
***************
***************
Nos, adott márkánk esetében ilyen karakterek, szimbolikus figurák ezek a hülye csoki pasztilla bábok. Egy helyütt már kielemeztem azt a furcsa ellentmondást, milyen már, amikor érző, tudatos lényeket akarnak felfalni gonosz emberek, és itt még meg is kérik az áldozatot, hogy önként ugorjon be a tálba, ahol majd a halálát leli. Tökre alaposan kielemeztem ezt ott. De akkor mi a fenéről fogok itt írni egy teljesen hasonló szituáció esetében? Hát megint jól kielemzem. Annyira jól esik. Mert megint megeszik, meggyilkolják a kedves lényeket gonoszék. Na jó, nem mutatják, elvégre nem horrorfilmről van szó. De azért van bennünk egy kellemetlen mellékérzés. Igen, tudom kedves pszichológusok, beszéljek csak a magam nevében, rendben, szóval van bennem ilyenkor egy kellemetlen mellékérzés. És szerintem benned is. Ok, bennem van egy olyan érzés, hogy szerintem benned is. Meg mindenkiben, aki ezt nézi. Szerintem bennem van, hogy mindenkiben is benne van. Így ok? Nem utalsz be?
Ami érdekes most ebben a reklámban, hogy a kedves kreatív csapat mennyire ragaszkodik már hosszú évek óta az alapkoncepcióhoz. Semmiféle veszélyét nem érzik annak, amit fentebb vázoltam. Olyannyira nem, hogy itt még alá is húzzák, ezek a teremtmények egyáltalán nem akarnak meghalni. Ahogy a fiatalember elhúzza a kredenc ajtaját, hogy kiválaszthassa a következő áldozatot – ó borzalom – azok ellenállnak, hogy ne mondjam fellázadnak a kegyetlen mészárlás ellen, nem akarják olyan könnyen adni magukat. Mindenféle élelmi anyagokkal dobálják meg a mészárlásra készülő embert, de amikor látják, a vég elkerülhetetlen, mégis meghajtják a fejüket a sorsuk előtt. És önként megy a kiválasztott szerencsétlen a halálba. És ami a legszebb, amitől minden érző lélek könnye kicsordul, még a halál torkában sem veszti el humorérzékét. Komolyan? Nagyobb tál nem volt? – kérdezi a felfalatása előtt. Gyönyörű és megrendítő. Igazi mártíromság. Megérdemelné ez a hős élelmi anyag, hogy később szentté avassák.
De amikor ez olyan vicces. Különben is van más lehetséges percepció is. Felfogási, értelmezési lehetőség. Persze írhattam volna elsőre is magyarul. De nem írtam. Hogy miért? Hát… na, vissza, szóval más befogadók szerint ez tök vicces, mert a lényeknek ez a hivatásuk, hogy megegyék őket, ezért élnek, hogy a szájunkban aztán könnyen halálba olvadjanak, és különben is, hülye vagy. Ilyenen kiakadni. Beszarás.
Semmi beszarás, én csak egy érzékeny lelkű kreatív vagyok, lennék, ha nagyon sok pénzért alkalmaznának, én szeretem finomhangolni a kedves potenciális lelkét, és nem szeretem, ha érdességek, egyenetlenségek, apró zavaró turbulenciák vannak az erőben. Hát milyen már, amikor úgy oda tolja a párja orra alá az nagy dagadt kiterített, halálra szánt testet, ami még beszél is? Hm? Nézd meg az asszony arcát, teljesen világos, igazat ad a halálraítéltnek abban a vonatkozásban, hogy a hülye férfi találhatott volna egy nagyobb tálat is, legalább kényelmesen mehessen szegény pára utolsó útjára. De hát ilyenek a férfiak ugyebár.
Jaj, hogy fogom én ezt a traumát kiheverni? Hát nem súlyt az élet amúgy is ezer bajjal, gonddal? Még ezt a terhet is a vállamra kell vennem? Rágondolni se bírok, mi lesz, ha legközelebb a társaságban ilyennel kínálnak. Hogy lennék képes szétroppantani gyenge, érző testüket a fogaim között? És persze magamtól ilyet venni biztos nem fogok. Arra gyanakszom, a csapatban lehet egy szadista munkatárs, aki vagy főnök, vagy magas kapcsolatokkal rendelkezik, és ezért kell benne hagyni ezt a gyilkolós vonalat a koncepcióban.
Valami azt súgja, lehet, nem ez a tipikus és általános reakció a célközönség részéről, mint amit fentebb bemutattam. És különben is, van egy rakás olyan klip ugyanezen szereplőkkel, ahol nem eszik meg őket, hanem máshogy kínálgatják a terméket. Majd csak azokat fogom nézni. És sokszor ismételgetem a jövőben, ez csak egy film, itt a szereplők igazából nem halnak meg, csak eljátsszák… ugye?!
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 7/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10