m&m's reklám
*************************
m&m’s csokoládé – 20s +++ Értékelés: 4,6/10
Amikor már a brand-hez sok minden tartozik, akkor igazán nagy már az a márka. Van például arca neki, mindenféle dolgokról már csak az a termék jut az ember eszébe. Például két vicces bábfigura lopja mondjuk be magát mindannyiunk szívébe, és szinte már várjuk az újabb kalandjaikról szóló kis üzeneteket. Mert nagyon viccesek, úgy néznek ki, mint a termék, és látván a kis mókás figurájukat, azonnal derű és melegség önti el a szívünket midőn is meglátjuk a terméket a polcokon. És ki ne szeretne derűt és melegséget enni?
***************
***************
Ez egy sorozat, egy kampány. A kedves fogyasztó megtanulja, azaz inkább hozzászokik az adott megjelenítési formához, és lassan tudomásul veszi, voltaképp a kicsiny történetek nem feltétlenül közvetlenül dicsőítik a terméket, hanem csak jópofán a tudatod felszínéhez közel tartják a termék létezésének tényét. Te pedig zabálod kétpofára. Vagy nem?
Na de mi történjék azzal a kedves rétegnézővel, aki mintegy epizódszerűen kerül kapcsolatba e sorozat csupán csak egy epizódjával? Vajh nem sérül-e pszichéje, önképe, önértékelési képessége, egyáltalán, képes-e majd továbbra is biztonságosan eligazodni a világban, képes lesz-e a látottak után adekvát válaszokat adni a mindennapi élet mindennapi kihívásaira? Mert tessék csak elképzelni, tudom, nem könnyű, hogy valaki még egyáltalán nem látott ilyen típusú termékről ilyen típusú reklámot. Azt már feltételezni sem merem, hogy valaki nem látott egyáltalán semmilyen reklámot. Maradjunk tehát az első esetnél.
Mit is látunk itt?
Ül a fiatal házaspár otthon a kanapén, és kicsit tanácstalanul bámulják az előttük az asztalon ülő izéket. Az izék nagyon otthonosan érzik magukat, az egyik piros, a másik sárga. Háttal ülnek a házaspárnak, és újságot olvasnak. Illetve bocsánat, a sárga valamit széthúzogat a két mutatóujja között, fogalmam sincs, mi az. Igen, azt látom, hogy a két izé a vonatkozó termék két kinagyított, élő változata. Szóval ott ülnek a nappaliban, élő személyek, és a hátuk mögött a házaspár azt találgatja sugdolózva, hogy vajon a kezük és a lábuk is csokiból van-e a terméklényeknek? A férfi tudni véli, hogy a piros tejcsokival van töltve, a sárga meg mogyorós. Szóval ott ül előttük két élő, érző lény, mi más, hisz beszélnek meg minden, és ők voltaképp a lények gasztronómiai tulajdonságairól találgatnak. Hát persze, én tudom, hogy ez olyan vicces, csak olyan furcsa is valahogy. Mint amikor a mesékben az állatok beszélnek, és épp ezért éreztem mindig úgy kissrác koromban, nem megenni akarja a farkas a kismalacot úgyis mint normál ügymenet táplálékláncilag, hanem meggyilkolni. Az azért nem ugyanaz. Az már bűn ugyebár. Láthatják, igen nehéz gyerekkorom volt. Na ez a furcsa érzés kerít itt is hatalmába, amikor voltaképp egy megevendő élelmiszer él, és a kedves fiatalok mégis étkezési szándékkal, vagy ehhez közeli gondolatokkal gusztálják őket.
Ráadásul a piros csoki ki is kéri magának, hogy ilyen disznóságokról értekeznek a hátuk mögött, mert hátrafordulva rájuk pirít, miszerint attól, hogy nincs fülük, még hallják, mit pusmognak. És sértődötten visszafordul. Nem, a cipő biztos nem ehető, véli ekkor a férfi a párjához fordulva. Most jól értem, a lények sérelmezik, hogy úgy beszélnek róluk, mint kajákról, pedig azok, de a krapek mégsem veszi figyelembe a lények emberi méltóságát, és tovább elmélkedik róluk, mint élelmi anyagokról. Nagyon, nagyon nem szép dolog.
És akkor még a termékismertetés után jön egy slusszpoén, egy olyan horroros, amikor a sárga lény megpróbálja megkóstolni a saját lábát. De tessék csak elképzelni, a végtag végül is nem bizonyul csokiból lévőnek.
Ezek ilyen gegek teccik tudni. Olyan jópofa izék, még hogy a saját lábát akarja megkóstolni! Tök jó! Kifekszem mindjárt. Tök bohókás, könnyed, vidám. Hát nem? Valószínűleg velem van a baj, megfigyeltem például, hogy ha másokkal nézek valami vígjátékot valahol, akkor miközben ők dőlnek a röhögéstől, én legfeljebb csak mosolygok. De közben értem én is a poént. Már hogy min és mikor kéne röhögnöm. Na persze, én egy ilyen egyéniség vagyok. Más, mint a többi ugye? Rendben, de csak akkor szóljál be, ha te is tudtál röhögni ezen a reklámon…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,6/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 6/10
{mxc}