Megjegyzés:
2006 késő őszén írtam az alábbi NapTV-t kritizáló dolgozatot, amelyet most ide is felteszek. Mivel ezen a honlapon nagyképűen és következetesen Kritikus néven tüntetem fel magam, ebben az írásban is erre javítottam eredeti nevemet, ahol az szükségképpen előfordult.
***********************************************************
Alább mellékelek egy levélváltást (időrendbe raktam) és egy prezentációt, amely azt célozta volna, hogy építő jelleggel felhívja a figyelmet a Nap-kelte című műsor műsorvezetőinek műsorvezetői hiányosságaira. Elvégre csak ez az egy állami, közszolgálati tévénk van, elvárná az ember, hogy csak úgy süssön belőle a bulvármentes szakmai profizmus. Nos, mint az bizonyára mások előtt is nyilvánvaló, nem süt. Ezért készítettem egy powerpoint prezentációt riport részletekkel illusztrálva, és nagy merészen megszólítottam vele magát Gyárfás Tamást. (Az iwiw-et használtam erre.) Azt gondoltam, van olyan érdemi, és van olyan minőségű a kritikám, hogy érdemi, és minőségi választ kapok rá. S bár Gyárfás kétszer is válaszra méltatott - egyszer kifejezte érdeklődését, végül pedig némi követelődzés után udvariasan érdektelenséget mutatott - munkám, úgy tűnik, nem ment át. Vagy nem volt érdemi és/vagy minőségi, vagy pont tesznek rá, mint mond egy "noname" néző. Pedig a bemutatott jelenség, riporteri attitűd, általános, nem csak rájuk jellemző.
Persze lehet, hogy borzasztóan szubjektív vagyok, kényes, mi több elkényeztetett ízlésű, s valójában egy a többségnek igenis tetsző műsort, illetve műsorvezetői stílust ostorozok ostobán.
Mivel én mégis kíváncsi volnék, van-e valamiféle valódi értéke munkámnak, megpróbálom mások kritikáját is megszerezni. Ezért bloggosítottam hát a művet.
Előbb a levelezés látható, a levelezés után a prezentáció. Szöveg, kép az adott sorrendben, felülről lefelé értelmezhető. (Tehát pl. egy szöveg nem feltétlenül a felette látható bejátszáshoz tartozik, de lehet, hogy igen.)
Nem titkolt célom, valamiféle vita kezdeményezése a bemutatott jelenségről, vajon szükségszerű-e, hogy ez legyen jellemző elektronikus médiumaink arculatára?
Előre is megköszönöm mindenkinek, aki időt szakít a prezi megnézésére.
---------------------------------------------------------
> Tisztelt Gyárfás Úr!
>
> Készítettem egy multimédiás prezentációt, amely nézői
> szempontból, példákon keresztül, erős (de remélem építő
> jellegű) kritikával illeti az Ön nevével producerként
> fémjelzett Nap-Kelte című műsort. Amennyiben ez érdekelheti
> Önöket, kérem adjon meg valamiféle eljuttatási lehetőséget
> (email, postacím, leadási lehetőség, stb.).
>
> köszönettel
>
> Kritikus néző
Üzenet küldője: Gyárfás Tamás
Címzett(ek): Kritikus
Téma: Re: Nap-Kelte kritika
Feladás dátuma: november 29., 11:27
Üzenet szövege
Tisztelt Kritikus úr!
ez és ez az email számom. Természetesen érdekel.
Tisztelettel:
Gyárfás Tamás
From: Kritikus
Sent: Wednesday, November 29, 2006 8:03 PM
To: Gyárfás Tamás
Subject: Nap-kelte kritika
Tisztelt Gyárfás Úr!
A prezentáció erről a címről tölthető le. (Ezt természetesen most nem kell megtenni, hisz alább következik - a Kritikus) Kicsomagolás után elméletileg lejátszható. A file a bejátszásokkal együtt kb. 100 megabyte, de széles sávú hozzáférésen viszonylag hamar letölthető. Ha bármilyen akadály merülne fel, szívesen felírom CD-re, és vagy postán elküldöm, vagy amúgy is a városban járván leadhatom a megfelelő portán is. Utóbbi esetekben természetesen szükségem lesz a vonatkozó paraméterekre is.
remélve, hogy kritikám inkább használ, mint árt, köszönettel
Kritikus
From: Kritikus
Sent: Tuesday, December 12, 2006 3:20 PM
To: Gyárfás Tamás
Subject: Nap-kelte kritika - érdeklődés
Tisztelt Gyárfás Úr!
Tisztelettel érdeklődnék kritikai prezentációm sorsa iránt, nem titkolva, hogy erősen furdal a kíváncsiság hatását illetően. Vajon került-e szándék és idő a letöltésére, és ha igen, sikerült-e megnézni, és ha igen, milyen véleményük alakult ki róla?
véleményükre továbbra is türelmesen várva köszönettel
Kritikus
From: Kritikus
Sent: Sunday, December 17, 2006 4:53 PM
To:
Subject: Nap-kelte kritika
Tisztelt Címzettek!
Nemrég az alábbi üzenetváltás zajlott le Gyárfás úr és közöttem (fordított időrend). Bíztatására elkészítettem a mégalább leírt módon elérhető, elég kemény hangú, de remélem, hogy inkább érte haragvónak látszó kritikai prezentációt az Önök műsoráról. Azóta nem kaptam választ, ami valószínűleg Gyárfás úr rendkívüli leterheltségének számlájára írható. Most szíves engedelmükkel erre címre is elküldöm, így adván nagyobb valószínűséget annak, hogy valaki Önök közül előbb-utóbb megnézi a prezentációt, és véleményt formál róla.
bízva a fentiekben köszönettel
Kritikus
egy makacs néző
----- Original Message -----
From: Kritikus
To: naptv; Gyárfás Tamás
Sent: Tuesday, January 09, 2007 11:54 AM
Subject: Miért nem tetszenek válaszolni?
T. Címek!
Azt hiszem, az udvariasság elemi szabályai akkor is megkívánnak valamiféle minimális reakciót alant mellékelt leveleimre, ha küldője csak egy "noname", úgymond utcáról beíró átlagnéző. Persze, csak ha nem vicc, amit a honlapjukra írtak, miszerint: "Véleménye fontos számunkra, ezért várjuk kérdéseit, észrevételeit." Jogosan, hiszen az átlagnéző, jelen esetben személyem nézettsége kellene hogy éltesse az Önök csatornáit, Önök így kvázi az én kegyeimért harcolnak. Ehhez képest a kezdeti egyszeri bíztatás ellenére (ld. alább), azóta még egy megtisztelő "lekoptató", mondjuk egymondatos üzenetet sem kaptam. Pedig még egy "mennyanyádba" is több lenne a hallgatásnál.
Persze lehet, hogy egyszerű, objektív okai vannak hallgatásuknak, ez esetben elnézést kérek kifakadásomért.
üdvözlettel
Kritikus
átlagnéző
From: Gyárfás Tamás
Sent: Wednesday, January 10, 2007 8:54 AM
To: Kritikus
Subject: Re: Miért nem tetszenek válaszolni?
Tisztelt Kritikus úr!
Köszönöm a figyelét, segitségét.
Tény, hogy igencsak rohanós az élet. Lassan több, mint egy éve haladunk egy irány szerint. Az Ön munkája értékes, de most már nekünk az eddigi koncepciót kell végig vinnünk.
Biztos vagyok abban, hogy hosszútávon még müd nyilik az együttmüködésre.
Öszinte tisztelettel:
Gyárfás Tamás
**************************************************************
A néző közbeszól,
avagy
már nem szakma a hazai rádiós-tévés újságírás?
Prezentáció a fenti kérdés illusztrálására a Napkelte riportjaiból
Amit mindjárt az elején leszögeznék?
- Noha a kritikai észrevételek helyenként igen kemény megfogalmazásúak, sohasem a sértő, vagy személyeskedő szándék vezérelt.
- Az észrevételek sohasem a személyt általában minősítik, hanem csak annak az adott szituációban történő megnyilvánulását.
- A kritizált jelenségeknek nem elsősorban a létével, hanem a mértékével van a baj. Ha csak néha fordulnának elő, még színesíthetnék is az adott riporteri attitűdöt.
- Elismerem, hogy Önöket a tisztességes, emberi módon való hozzáállás szándéka vezérli.
- Elismerem, hogy Önöknek vannak úgymond jó pillanataik is, méghozzá nem is kevés.
- Elismerem, hogy Önök valamennyien az "eredeti szakmájukban" jó szakemberek.
AZONBAN
- Sajnos a példák nem kivételesek, ez a JELLEMZŐ ATTITŰD!
- Sajnos ez az egész magyar rádiós-tévés újságírást jellemzi.
- Sajnos leginkább az agresszív kifejezés illik e stílusra. Más szóval bulvár.
- Sajnos Önök nem tudják, a riporter NEM BESZÉL, BESZÉLTET. És moderál.
- Sajnos csak néhányan "őrzik még a tüzet": Vitray, Friderikusz, Vámos Miklós, Kepes András, stb. Ez is szakma. Valószínűleg tanulni kéne.
EZÉRT KÉREM
- Kritikámat ne vegyék kioktatásnak, inkább pozitívan álljanak hozzá. Én csak egy néző vagyok.
- Esetleges hevesebb érzelmi indulataikat igyekezzenek nem megélni, hanem inkább kommunikálni. Megköszönném.
Színház az egész világ?
Akkor viszont el kéne dönteni, mit játszunk itt? Mi a szerepünk, mint meghívónak ezekben a beszélgetésekben? "A Nap-kelte közéleti magazin. Szándéka szerint több mint másfél évtizede hitelesen tükrözi a valóságot." - hirdeti a honlap. Nem szórakoztató magazin tehát, nem valamiféle esti show-műsor, vagy megrendezendő pamflet. És főleg a tények érdeklik, mivelhogy objektív, azaz pártatlan és így közszolgálati szeretne lenni. A házigazda pedig nem maga a "csodarabbi", aki a mindenkori meghívottal egyenlő értékben és időben képes és jogosult a véleményformálásra. A meghívó tehát alapvetően igenis riporter, aki kérdez, a meghívott pedig válaszol. Ez riport. Legfeljebb interjú. Vagyis természetesen lehet beszélgetés jellegű is, ahol a kérdező kétkedése, véleménye, esetleg értékelése is helyet kaphat, ha az nem öncélú, nem dominál, azaz nem téveszt arányt. Ha valaki pedig kevésbé kíváncsi a tényekre és ráadásul nem is érzi magát riporternek, akkor egy másik típusú műsorban van inkább a helye.
Felvezetések, kérdésfeltevések
Érthetetlen, terjengős, zavaros. Felesleges, értelemzavaró hasonlat. Nyelvtanilag hibás mondatok. Itt nem a meghívottakhoz kell felnőni a kérdésfeltevéssel, egyféle hozzáértés hamis látszatát keltve, hanem a nagyon is sokszínű, laikus nézősereget kell képviselni világos, rövid kérdés megfogalmazásokkal. Olyan a hatás, mintha a riporter be akarna vágódni a meghívottaknál. Senki sem kíváncsi a riporter előértelmezésére, az értelmezés a vendégek dolga. A riporternek az értelmezés iránti igényt kell bemutatnia, lehetőleg egyszerű, célratörő kérdések formájában.
Figyeljük meg például, hogyan lehet "kissé összetetten" megkérdezni, hogy egy törvényesen induló nagygyűlés, mitől válhat törvénysértővé?
(Egyszer majd mondja el nekem valaki, mit jelent az, hogy "ha és amennyiben"? Mindenesetre nagyon tudálékosan hangzik.)
Felvezetések, kérdésfeltevések
A kérdés a következő: vannak-e további megszorítások a konvergencia programban?
Hogyan kell úgy feltenni ezt az egyszerű kérdést, hogy azt a benyomást keltsük, fingunk sincs, mi az a konvergencia program? Így. Nem véletlenül lepődik meg őszintén az interjúalany. Miután éjjel-nappal ez folyik a csapból, a kérdező tényleg nem tudja mi fán terem a konvergencia program? Vagy csak az "egyszerűbb személyiségszerkezetű" nézők kedvéért teszi fel így a kérdést? De nem baj, a gyengébbek kedvéért a riporter segítőkészen pontosít, és így már a miniszterelnök is felfogja végre nagy nehezen a buta fejével a kérdés lényegét.
Felvezetések, kérdésfeltevések
Primitívség, infantilizmus, bulvár. A másik véglet. Az adott példában a kérdező egy helyütt maga is érzi ezt, ki is mondja, mintha ez valamiféle mentségül szolgálna a színvonaltalan kérdésfeltevésre. Az ilyen mértékben leegyszerűsítő kérdések ugyanis lényegtelenné, jelentéktelenné silányíthatnak olyan kérdéseket, amelyek mindannyiunk sorsát befolyásolhatják. Itt például a szemben álló politikai feleket homokozóban kakaskodó gyerekekhez teszik hasonlatossá e kérdésmegfogalmazások. Minden tiszteletem a meghívottaknak, akik nagyjából ignorálva a kérdéseket, önuralmukat megőrizve mégiscsak a lényegiről próbálnak beszélni.
Felvezetések, kérdésfeltevések
Ha állítva kérdezünk, akkor ezzel azt sugalljuk, hogy a kérdésben szereplő állításunk igazáról meg vagyunk győződve, annak igazát ellenőrizni már nem kell. Milyen alapon? Ez igen sértő lehet. "Nyitva volt az ablak, amikor a feleségemmel szeretkeztél"?
A kérdéstorlódás például akkor állhat elő, amikor "okos fejünkkel" úgy véljük, megtaláltunk valamiféle közös vezérfonalat, aminek mentén rávezethetjük a delikvenst a lényegi válaszra. Prekoncepciókkal élünk, és kérdéseinkben megoldás javaslatokat teszünk. Pedig ilyenkor legtöbbször valami összetettebbet szimplifikálunk, vagyis kissé primitívek vagyunk.
Esetenként igen viccesen hathat, ha átvesszük a szakértőtől a szót, és a magunk "szemérmes" módján mutatjuk be rögtönzött kiselőadás formájában, hogy lám, mi is mennyire tájékozottak vagyunk. Hogy fejünkön találjuk a szöget. S várjuk a szakértő elismerő visszajelzését. S az udvarias szakértő ezt sokszor meg is adja. A veszély az, hogy sok nézőben a benyomás a riporterről inkább ez lehet: okoskodó, öntelt, tudálékos.
Felvezetések, kérdésfeltevések
************************
A példa azért markáns, mert az alany, nyilván mivel szakmájának kiváló képviselője, azonnal rámutat az ilyen típusú kérdésfeltevés agresszivitására s ennél fogva bántó voltára. A kérdező ilyenkor egyfajta prekoncepciótól vezérelve megpróbálja beszorítani a riportalanyt az általa elképzelt lehetséges válaszok közé, és nyitott kérdések helyett eldöntendő kérdéseket tesz fel. S mivel laikus, rendszerint szinte sértően sematikus, közhelyszerű válaszokat ajánl. Ez tiszteletlenség a riportalannyal szemben és nagyfokú önteltséget mutat. Hiába próbál aztán a tiltakozás láttán ügyetlenül korrigálni. Kérdezhette volna nyitott kérdésekkel:
Mennyiben más külföldön rendezni, mint itthon? Lehet-e nehézségben, élményben, akármiben egyiket a másik elé helyezni? Színészet és rendezés hogyan fér össze, okozhat-e konfliktust a két tevékenység összeegyeztetése?
Visszakérdezgetés
Amikor a kérdező nem kérdez, hanem visszakérdez, mégpedig azzal a bizonyos "hát ez hülye" hangsúllyal. Ez a fajta fölényeskedés nem csak tiszteletlenség, de hamar meg is bosszulhatja magát. Itt is ez történik, az alany könnyedén veri vissza a kérdező primitív "szemüvegtokos" sarokba szorítási kísérletét, és mosolyogva kerül fölébe a fölényeskedőnek. Azért teheti, mert a kérdező prekoncepciózus és ennélfogva zárt, ahelyett, hogy nyitott lenne, és legalább valamelyest belegondolna, vajon vannak-e az alany mondandójában elfogadható igazságmozzanatok? Vagy legalább őszintén érdekelné, miért gondolja másképp? Ehelyett megpróbál leckéztetni.