Parusan reklám
*************************
sampon – 25s +++ Értékelés: 4,0/10
Zsörtölődtünk mi már itt eleget azon, hogy vannak reklámok, amelyekben akár nevesebb színészek is úgymond eladják magukat jó pénzért. Persze nyilván az irigység szól ilyenkor belőlem, mert szeretnék én nevesebb színész lenni egyrészt, másrészt ha már az vagyok, szeretnék én jó pénzért, igazán jó pénzért elkelni egy ilyen kis reklámspotban. Persze neves az vagyok, mert van nevem (ez milyen jó), csak nem színész, hát legalább hadd sopánkodjak a neves színész ezen magát lealacsonyító (szerintem) szerepvállalásán.
***************
***************
Mert gondoljunk csak bele, végtére is a színházi világban nem lehet hivatkozni a parancsra tettem hamis etikai, lelki feloldozására, hanem be kell vállalni a pénzért tettem nem kevésbé etikátlan motivációját. Szerintem egy bizonyos színészi nagyság felett ilyesmit már nem vállalnak be. Például egy Sir Laurence Olivier biztosan nem adta volna el a lelkét ilyesmiért.
Vagyis izé… Szóval oké, ebből már sehogyan se fogok jól kijönni. Na tehát, van a színész, és van az eljátszani való. A feladat. A jó színész ugyebár mindent el tud játszani. De tényleg nincsenek erkölcsi, etikai szempontok? Például egy rasszista darabban is játszhatna akár? Nyilván nem, hacsak nem rasszista ő maga is, vagyis a saját értékrendjének durva meghágására még pénzért sem kell vállalkozni nyilván. Vagy nem illik. Vagy nem megy önmeghasonlás nélkül. Akkor Sir Laurence Olivier szerinted jól önmeghasonlott? Elvesztette utána az alkotókedvét? Magába fordult, és hátralévő életét elvonulva, remeteként töltötte? Úgy emlékszem nem. Akkor erkölcsi hullaként volt Hamlet? Nem úgy nézett ki.
Jól van na, hagyjál már! Végtére is elég kevés rasszista reklám forog nálunk, amiben a részvételt köteles volna minden jóérzésű ember visszautasítani. De azért reklámban szerepelni jó nevű színészként egy icipicit gáz ugye? Talán egy csöppnyit, és tényleg vannak színészek, akiket sohasem látsz ilyesmiben, bár nem feltétlenül ez az egyik szükséges feltétele a nagyságnak, mint azt láthattuk fentebbi példánkban.
Na de ha van az a pénz, és nem nagy gáz, csak kicsi, akkor legalább legyen az egy tök jó reklám, nem? Nem. Például a mellékelt reklám nem tök jó, teljesen hagyományos, mondhatni hagyományosan primitív, de kétségtelenül célratörő. Nekem hullik a hajam. Nekem nem. Hiába ez, meg az, ami miatt hullani szokott, nekem nem hullik, mert én ezt használom. Ábra és narráció: serkenti, javítja, csökkenti. Pokorny Lia vagyok, és én ezt ajánlom. Kész. Tök gáz. Lenne, ha nem fedeznénk fel benne egy csipetnyi kis paródiát. Legalábbis én felfedezek benne. Vagy beleprojektálom. Mert ugye nem tudom függetleníteni magam a művésznő valós karakterétől, akire a humor erősen jellemző. És tessék nézni, a stressz és a hormonális hatások kezdetű szöveget úgy mondja el, mint egy nem szakmabeli, civil szereplő, azzal a jellegzetes, amatőr, idétlen hanghordozással, amit csak nagyon jó színészek tudnak visszaadni. Nem is tolja túl, így nem lóg ki a lóláb. Ugye milyen jól beleprojektáltam? De én arra szavazok, hogy tényleg ez történt. Majd megkérdezem, ha egyáltalán az életben találkozok vele.
De az is elképzelhető lenne, hogy valóban jó, frappáns, szellemes forgatókönyvvel találkozik a profi színész, és akkor még úgymond hálás is lehet a feladat. Egyébként tök jó így okoskodni, miközben lehet, minden tökéletesen máshogy van. Nem találtam ki a színészek motivációját (a pénzen kívül) amiért képesek bugyuta reklámokhoz adni az arcukat, és nem parodizált itt semmit Pokorny Lia.
„Szép haj titka Parusan, Parusan!” Lehet, e mögött pedig egyik koszorús költőnk áll, a zenéjét meg valamelyik neves, kortárs zeneszerzőnk szerezte. Az én székem lábait meg Michelangelo faragta. Nyilván. Művészek a fogyasztás szolgálatában. Na ez meg olyan nagyon baloldali dumára sikerült. Tényleg kezdem azt hinni, a reklámok voltaképp a tőkés rend elleni lázító, mozgósító mozgó plakátok, kitűnő művészek közreműködésével, hogy lásd, mire akar rávenni, és minek néz téged ez a gonosz, profit éhes rendszer. Mindjárt csatlakozom a Munkáspárthoz, meglátod. De addig is bevásárolok karácsonyra ajándékot, pl. láttam egy tök jó készségfejlesztő összerakós izét valami reklámban, pont jó lesz a nagyobbik unokának, én meg holnap megyek, jelentkezek ilyen statiszta hirdetésre, tök mindegy, milyen reklámba, kell a pénz az ajándékokra… (ez egy ilyen poénos felütés a végére, hogy lám vizet prédikálok, de bort iszok, és akkor te most ezen nevessél, ha kérhetlek)
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 5/10