Telekom reklám
*************************
Magenta 1 – 30s +++ Értékelés: 4,0/10
Ez a hivatalos cím. Tényleg. Persze karaoke egy fenét, semmi zene, semmi felirat. Akkor már inkább acapella nagyi, de mindegy.
Vajon mi dönti el, egy reklám idegesítő-e, vagy sem? Nyilván embere válogatja. Kinek igen, kinek nem. A reklámalkotók nyilván arra lőnek, hogy minél kevesebb legyen az igen, mint a nem, vagyis minél kevesebb embert idegesítsen, és minél többet ejtsen rabul szépségével, kedvességével, cukiságával, viccességével, frappánságával, szellemességével, lenyűgözőségével, pozitív akármilyenségével. Az idegeskedő kisebbség legfeljebb nem eszik belőle, vagy akármi. Engem, mint reklámalkotót mondjuk idegesítene, ha a reklám kommentelőinek olyan 40-50 százaléka idegesítőnek találná a művemet. Persze gondolom egy bizonyos cégnagyságon túl lehet pont tenni rá…
***************
***************
Most én-állítások következnek, vagyis nem „az ember”, hanem egyesszám első személy. Persze mondhatjuk, az egész cikk egy én-állítás, mert én írom, azaz én állítom. Szóval én engemet idegesít ez a reklám.
Jó, ez egy kicsit túlzás, nem kell semmiféle nyugtatót bevennem, csak egy picit végigfut a hátamon a hideg, de gyorsan elmúlik. Én kérek elnézést a hölgy helyett a körülöttem álló, ülő, úszó, létező többi embertől, de főleg a reklámot nézőktől, már ha egyáltalán még létezik ilyen embertípus. Egyébként szerintem a mobiltelefon nap mint nap sokezer embert segít hozzá, hogy hülyét csináljon magából nyilvánosan, hisz sokszor olyan intim, bensőséges jelenetek egyik szereplőjét látjuk úgymond akcióban, amely a „szövegkörnyezet” és/vagy a többi szereplő jelenléte nélkül nem érthető, furcsa, zavarba ejtő, idegesítő. Amiképp ezt ez a filmecske is jól illusztrálja.
Mint korábban láttuk, már régen túl vagyunk a termék tulajdonságait fitogtató, a konkurenciával összehasonlítgató világon, hisz egyik kutya, másik eb jó közelítéssel. Ha nem így volna, csak egy szolgáltató maradna. Csak jelzem, a legtöbb ember ilyen egyszerű sémákkal rendezi be a világot maga körül az olyan dolgok vonatkozásában, amihez nem ért. De most picit lépjünk túl azon, hogy én is a legtöbb emberhez tartozom, és fókuszáljunk arra, milyen egyéb eszközökkel igyekszik vizsgálatunk tárgya a kedves potenciális figyelmét megragadni?
Van tehát ez a kedves, nagymama külsejű hölgy, aki családjánál az a kedves szokás alakult ki, hogy kedves távaltatódalt énekel a mobilja segítségével (skype, WhatsApp, messenger, stb.) a kedves lánya gyerekének, azaz az ő (a hölgy) kedves kis unokájának. És teszi ezt bárhol, bármikor tekintet nélkül napszakra és helyszínre. Végtére is egy ilyen kisrác még sokat alszik. Ennek megfelelően a kedves hölgy bármikor hülyét tud csinálni magából tekintet nélkül napszakra és helyszínre. Nézzük csak. A buszon a többi utas meghökkent, közömbös, vagy unott arcot vág látván a produkciót. Az uszodában senki nem törődik vele, annak ellenére, hogy visszhangzik az egész, a háttérben zavartalanul folyik a vízi torna, vagy úszásoktatás. A sorban állásnál legalább már két lánya korú – naná, ők megértik – nő mosolyog, de a nagypapa korú bácsi – naná ő nem érti meg, miért? – viszont kicsit bosszankodó képet vág. A cukiban a barátnők na persze hogy derűsen nézik az eseményt, és látják is miről van szó, mert mutatja nekik a főhős néni. Hogy a másik oldalon örülnek-e a kedves egyéb nénik intim szférába való beengedésének, azt nem tudjuk, biztos igen. A háttérben ülők mosolya bármit jelenthet. Az ágyjelentnél végre megláthatjuk a címzetteket is, az ideális, szép családot a babával. Hát el kell olvadni. A nagypapát persze az egész nem érdekli, ezek olyan női dolgok, olyan nagymamásak, érzelgősek, ő inkább alszik. Lehet, horkolása éppen illik is a helyzethez.
Na most ha készítünk egy kis statisztikát, akkor láthatjuk, a nagymama produkciója filmbéli nézőinek jelentős része vagy közömbös, vagy egyenesen bosszankodó. Esetleg furcsán mosolyog. Kérdés, ha a reklámkészítők úgymond saját bevallása szerint ez így van, akkor miből tetszettek gondolni, hogy magát a reklámot nézők esetében ez másképp alakul?
Az már csak hab a tortán, hogy a hölgy (egyébként profi színésznő) nem érthetően, kicsit hamiskásan, és nem igazán kellemes hangon énekel (szerintem – én-állítás). Nyilván a nagyik igazából sem tökéletes színésznők, ők olyan nagyisok és kész.
Jó, de azért mondd már meg anyádnak, nem muszáj mindenütt ezt csinálnia, miattunk ne hozza már magát ilyen gáz helyzetekbe, meg minket se, legalább a képet kapcsolja le, ha már…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 4/10