Telekom reklám
*************************
márkakampány – 60s +++ Értékelés: 3,8/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyeket mindenki ért, csak én nem. Mindenki látja a lényeget, érti az üzenetet, csak én nem. Ez egy ilyen fordított király új ruhája. Mindenki látja reklám ruháját, csak én nem látok, értek rajta semmit. Vagyis most nem nekem van igazam úgy tűnik. Jó, nem kérdeztem meg mindenkit, tényleg értik-e, csak abból indultam ki, a profik nyilván nem készítenek olyan terméknépszerűsítőt, amelyet senki nem ért. Ez nyilvánvaló képtelenség. Csakis bennem lehet a hiba. Ráadásul a neten megtaláltam a koncepciót is, szóval nagyon szégyellem magam, hogy ez nekem nem jött le…
***************
***************
Egy kedves hozzászóló megdorgált egy másik reklám kapcsán, miszerint már megint az nem tetszik nekem, hogy magyar. Illetve hogy megint a magyarral van a baj, és hogy már megint a hazai nem tetszik. Pedig én csak annak a véleményemnek szerettem volna hangot adni, hogy ne attól legyen egy termék nagyszerű, mert magyar. Hogy magyar eper például. Vagy hogy magyar narancs ugyebár.
Nos, mai vizsgálatunk tárgyában szintén nem az nem tetszik, megint a magyarság, mint olyan körül matat, hanem hogy nép és nemzet nevelői szerepben határozza meg önmagát azon az alapon, hogy népünk és nemzetünk (mert a kettő nem azonos valahogy, de most ezen nem gondolkodom el) jobbulásához vezető feltételeket most jobbára csak ez a cég tudja biztosítani. És egyáltalán, a történelemben eddig még soha nem volt erre lehetőség. Már hogy jobbuljon a nemzet. Nem csoda, miért nem jobbult eddig. Erre csak a „Most generációjának” van módja, mert ez a jóságos, és önzetlen cég ma már megtudja adni hozzá az Excaliburt, a mágikus, illetve stílszerűen a digitális kardot. Persze csak nekünk, magyaroknak. Aki nem itt él, az nyilván szív.
A nagy népnevelői ötlet a következő:
Először mutatunk néhány úgymond sztereotípiát, amire azt szoktuk mondani, ez tipikusan magyar, és persze ezek ilyen negatív jelleggel bírnak majd, már csak azért is, mert sztereotípiák. És majd jól ellenpontozzuk őket pozitív magyar sztereotí… illetve dehogy, nem Rubik kocka, hanem mindenféle nem sztereotíp jó példákkal. Például tipikusan magyar, hogy mindig van valaki, aki nem várja ki a sorát, hanem előre tolakodik a többi magyar elé. Tehát a magyarok többsége sorban áll, a tipikus magyar meg nem. Mert az a tipikus, aki kilóg a sorból. Nem tudom, tecccik-e érteni? Ráadásul azt mondja ilyenkor a tipikus magyar, hogy sorry vagyok, sorry. Tökre tipikus. Meg hogy kopasz fiatalok zacskós tejet isznak fényes nappal a nyílt utcán. Annyira tipikus. Már csak a túrórudi hiányzik a kezükből, akkor még negatívabb volna a példa. Meg a lepattant, füstös presszóban táncoló idős lepattant házaspár, és a metrólépcsőn balra álló srác. Hát nem mindenkinek a magyarok jutnak ezekről az eszébe? Világszerte. Annyira tipikus. Na jó, a huszár, és a matyó hímzés az igen. A koncepció szerint ez is pesszimista, negatívan megfogalmazott. Ez egy negatív, pesszimista huszár. De az mindenképpen, hogy a hímzett lánynak férfihangja van. Mert ugye erre kapjuk fel a fejünket, miszerint atyaúristen tényleg, ezek nem inkább mind tipikus sztereotípiák?! A jeges rémület markolja meg szívünket!
És jön a feloldás. Értem a szimbolikát. A lányról a kifutón leszakadnak azok a ronda matyós ruhadarabok, tényleg hányinger volt rájuk nézni, és alatta ott van egy mai, korszerűen öltözködő fiatal magyar nő, ugye már most mennyire pozitívan tipikus? Na jó, de még nincs benne semmi digitális, menjünk tovább. És akkor fél másodperces vágásokban, mert a MOST generációja ezen a klipszerű nyelven ért és tudja követni tecccik tudni, szóval félmásodperces vágásokban gördeszkás srác, folyosón bicikliző csajok, virtuális valóságban lebegő lány, de hogy az az idős bácsi abban a negyedmásodpercben hol, mivel, milyen tipikusan pozitív magyart csinál, azt már ne is kérdezd tőlem, azt hiszem itt engedtem el a koncepció gyengéden vezető kezét, és vesztem el totálisan. Elnézést, a többi tipikusan pozitív magyar példát nem sorolom, mert jó sok van még belőle, talán nem is kell, mert csak éreznünk kell, értenünk, felfognunk nem szükséges, hogy itt mindenféle magyar okosságok vannak felsorolva és szembe állítva az eddig belénk vésődött negatív sztereotípiákkal. Ébresztő magyarok! Kiáltja felénk ez az önzetlen cég, jók vagyunk! Mert hogy mi a tipikusan magyar, azt innentől kezdve mi döntjük el, a MOST generáció, értsd, akik most éppen élünk, és azért tudjuk ezt eldönteni, egyrészt mert most mi élünk és nem mások, másrészt mert ez egy tökre digitális világ, és csak egy digitális világban digitálisan lehet eldönteni, mi a tipikusan magyar, ellentétben az eddigi világokkal, ahol nem lehetett ezt eldönteni, ezért maradt a matyó, a huszár, a betyár, a gulyás, és társai, tökre szívás világ volt eddig. És persze ha digitális, akkor itt vagyunk mi, a digitális cég, akik ezt neked lehetővé teszik. Ez ám a szemlélet váltás! A paradigma váltás! A nemzetnevelés! Most végre megmutatjuk nektek az „eddig jobbára csak a társadalom közös tudatalattijában létező, a beidegződéseket felülíró, pozitív, inspiráló véleményeket és példákat.” Idézet a koncepcióból. És ha tetszettek figyelni, akkor ennek volt egyik eklatáns példája az a negyedmásodperces jelenet, ahol a nagyi az unokájával gyors nyelvöltögetések közepette szelfizik a konyhában. Nagyon tipikus, nagyon pozitív, nagyon inspiráló, nagyon vicces, nagyon magyar, és eddig csak a tudatalattiban létező. És már digitális, hála ennek a nagyszerű, és nagyon gazdag cégnek… de most tényleg? Ez? Ne már…
*******************************************************************************
Értékelés: 3,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 2/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 2/10
A látvány (Scene) – 6/10
A technika (Technology) – 7/10