Soproni sör reklám
*************************
Soproni sör ? 35s +++ Értékelés: 4,4/10
Ha már támogatom ezt a csapatot, akkor annak értelemszerűen minél nagyobb hírt kell verni, hiszen miért is támogatnám ezt a csapatot, ha nem azért, hogy az üzleti tervemben aztán mint profit növelő tényezőt szerepeltethessem. Ne már, hogy nem. Akkor titokban támogatnám, és nem volna az uszoda medencéje víz helyett ezzel a sörrel feltöltve. Nincs is? Akkor ez egy ötlet. Élj vele. Nem, sört ne küldj, én mást szeretek. De azért maradjunk barátok.
***************
***************
Igen, szinte már ötletnek sem nevezhető, hanem kötelező asszociáció, hogy egy sikeres csapathoz tegyük oda a brendünket, hiszen a siker sikert vonz, és hát brend a lelke mindennek (nem én találtam ki). És mivel egy ilyen vízilabdacsapat emberekből áll, hát logikus a következtetés, szerepeltessük ezeket az embereket a reklámunkban. Ráadásul egy ilyesféle csapat termék semleges, lehet sörhöz is, és például internetcsomaghoz is használni. És ha ők, a népszerű sikergombócok, ezek az igazán férfias férfiak mondják, akkor még a nők is ezt a sört fogják vedelni, vagy azt az internetcsomagot használni. De mit is mondjanak?
Első közelítésben tök mindegy. Második közelítésben azért mégsem. Mondjanak márpedig ők jó frappáns, szellemes dolgokat, hogy még szimpatikusabbak, még szeretni valóbbak legyenek. Ők. A fiúk. Lássuk mit is mondanak ők. A fiúk.
A fiúk a kocsmában mulatnak, szelíden, kulturáltan. És mindenfélére emelik a poharukat, ami a reklámozott termékkel van csurig. És minden mondatot más vízilabdázó csávó mond, szép sorban. Ekképpen: Emelem poharam a szurkolóinkra. Az orvosokra, akik meggyógyították sérüléseinket. Az összes vízilabdaedzőre. Akik a győzelemig hajtottak minket. A nagy csatákra, és a győzelmekre. Meg a szép lányokra, akik miatt érdemes győzni. (Nevetés a jó humorra.) Az olimpiai aranyakra. (Közben csocsózás.) Arra, hogy a sikerek megismételhetőek. Gól! (Ezt együtt mondják.) Egészség!
Szóval ezek a spontán mondatok szakadnak fel a fiúkból, amit természetes intonációval, úgy adnak elő, ahogy egy kocsmában az emberek, mi több, a jó barátok beszélni szoktak sörözés közben. Cseppet sem hangzik tematikusnak, előre megírtnak. Gyengébbek kedvéért megjegyezném, hogy a fenti mondatoknak pont az ellenkezője igaz, úgy hívják ezt, hogy irónia, gúny. Természetesen ezen előbbi mondatom is ironikus, mert egy pillanatig sem feltételezném, hogy valamely olvasóm komolyan venné az ez előtti előtti mondatokat. Na most ami ezen utóbbi mondatomat illeti… mi van? Hogy húzzak már a vérbe?
Szóval nem azért fizetjük mi sörgyár ezeket a fiúkat, mert kiemelkedő színészi tehetségek, de a kreatívot viszont azért, hogy lehetőleg ne legyen kínosan röhejes a hírverő filmecske. Pedig az. Illetve a megrendelő szerint nem az. Mert gondolom kifizette rendesen. És lehet, sok néző szerint sem az, mert – pláne, ha ő szép lányok, akik miatt érdemes győzni – neki elegendő, ha látja ezeket a nagyszerű fiúkat, amint olyan jópofán tehetségtelenül, betanult szövegeket szajkóznak. És akkor akar ő egy ugyanolyan sört inni, mint a fiúk. Mert ilyenek az emberek. Követők.
Egyébként a neves edző játssza legjobban a szerepét, ő tűnik mindannyiuk közül a legtehetségesebb színésznek. Hallván az előbbieket, hátrafordul a székén, és szól: Fiúk, és rátok ki emeli a poharát? Elnémul a tömeg, „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, ajtó megől fehér galamb, ősz edző emelkedik” (Arany János után szabadon), mindenki egymásra néz, és az edző meg is válaszolja saját kérdését: Hát az egész ország! És az egész kocsma emeli a poharát, és mi is emeljük, mert azt mondja az alámondó ember, hogy emeljük poharunkat a magyar vízilabda válogatottra. Soproni. Emeljük poharunkat.
Olyan szép! Olyan megható! Nem, dehogy szánalmas, ahogy a természetes közegükből kiemelt emberek produkálják magukat. Mi magyarok szeretünk ilyesmiket nézni. Van egy híres ember, és valami olyat próbál csinálni, amihez nem ért. És akkor az nekünk nagyon tetszik, hogy ahhoz képest mégis. És ha ez így van, akkor igaza volt a kreatívnak. Végül is én mit csinálok? Értek én a reklámokhoz? És ahhoz képest… vagy ahhoz képest se?
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 5/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 4/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10
{mxc}