Carte D’or reklám

*************************

 - csokoládés jégkrém 30s +++ Értékelés: 4,8/10

Nagyon tetszik, amikor egy ételnek közösségépítő ereje van. Persze mondhatjuk, mindegyiknek az van hiszen a közös étkezés mindig összehozta az embereket. Vagy szétválasztotta. Vagy nem tudom. Vagyis minden attól függ. Úgy általában. De a reklámokban nem függ attól. Ott mindig közösséget épít. És mindig az az étel, amit éppen reklámozunk. Például pacalpörkölt… esetleg…

 ***************

***************

Ebből a reklámból megtudhatjuk, hogy egy átlagos magyar családban vasárnap délután mindenki elmerül a maga kis világában. Kicsit közérthetőbben, le se szarják egymást. Pontosabban az anya kivételével teszik ezt. Mert hát az anya – és ezt magunktól is tudjuk – a család szíve. Ő mindig családban gondolkodik. Az apa nem. Persze ő is jó ember, csak nem a szíve a családnak, hanem a… nem, nem az, hanem az ereje. Vagy az esze? Igen, azt hiszem így jobban sztereotip.

Azt is láthatjuk, hogy mindenkinek a maga kis világa a mobiljában található. Ott ülnek egy kisasztal körül, az apa, a nagylány, a kissrác, és elmélyülten mobiloznak. Furcsamód egy kinyitott rejtvényújság is hever az asztalon, talán a mobilozás, mint az elidegenedés különös tünete élét próbálja finomítani, vagyis lehet, mindhárman a megfejtéshez keresnek segítséget a neten. Vagy legalább az egyik. Hogy ez a maga kis világa érvényes legyen. Gondolom ez az apa, hisz vélhetően inkább a fiatalok mozognak a közösségi platformokon. Már ahogy a sztereotípia tankönyv előírja. Jó, inkább nem tudom, mi a koncepció a rejtvényújsággal kapcsolatban.

Aztán van ott még a háttérben egy régi lemezjátszó is, a tű a lemezen, talán szól valami zene belőle, talán pont az, amit hallunk és tök fura. Végkép nem tudom kitalálni, főleg érezni a koncepciót. Bár manapság a bakelitlemezek a reneszánszukat élik. Akkor se. Szólj, ha te érted.

Na de itt van nekünk ez a bájos, fiatalos anyuka, a szív, kedves mosollyal tekint a kis le se szarlak családjára, mert már tudja, hogyan hozza ismét össze őket, hogyan fog igazi családi hangulatot, összetartó családi közösséget formálni belőlük. Hogy ismét észrevegyék egymást. Hogy ismét örüljenek egymásnak. Hogy látva lássák egymást. Hogy… na mindegy. Az ötlet pedig a következő: ad neki ebből a reklámozott termékből, ami egy jégkrém. A jégkrém, mint közösségformáló erő. Tehát nem csak a közös étkezésről van szó, hiszen az már megtörtén legutóbb a vasárnapi ebédkor, hanem kifejezetten a közös jégkrém evésről. Elvégre nem a rántotthúst reklámozzuk itt, hanem ezt a jégkrémet. A rántotthús nem rendelkezik ilyen erővel, sem a húsleves, sem a koviubi és társai. Csak ez a jégkrém. Van ilyen. Láttad volna ahogy az egész család lesütött szemmel ül a vasárnapi ebédnél, csak az evőeszközök csörrennek meg néha, mindenki el van merülve a maga kis világában, még csak nem is néznek egymásra. És így ment ez egészen délutánig, amíg az anya, aki a szív a családban, elő nem vette az anyagot. Az egész család belövi magát vele, és megtörténik a csoda. Elkezdenek egymással beszélni. Még néha egymásra is néznek. Lenyűgöző! És tessék nézni, még egy kis pajkos viccelődés is belefér! Az apa huncutkodva belekanalaz a lánya fagyijába… naaa, ne már! Ez utóbbit nevetve a lánya mondja, már ahogy a szájáról leolvasható. És közben eszik, eszik ezt a fantasztikus tudatmódosítószert, ami őket ezekre a pillanatokra valódi családdá varázsolja. És tetszik tudni milyen pillanatok ezek? Örömteli desszert pillanatok együtt.

És azóta ez a fondorlatos, csavaros eszű, furfangos anyuka mindig tart ilyesféle desszertet a hűtőben, hogy mindig képes legyen – hacsak rövidke időre is – valódi családot varázsolni az amúgy elidegenedett családjából. Szép dolog ez, na. Mindegy milyen rövid időre kapod meg a boldogságot, az élményből sokáig táplálkozhatsz. Nem? Mint a 20 másodperc súlytalanság a speciális parabolapályán repülő repülőgépben. Mindig emlékezni fogsz rá. Te is válthatsz rá jegyet párezer dollárért. Na ez a varázsjégkrém ennél sokkal, mondhatni nagyságrendekkel olcsóbb, és mégis ott a boldogság. Ki nem venné meg? Azt hiszem felfogtam a koncepciót.

Egyébként persze gyönyörűek a képek, és ha a hülyeség helyett még néhány ilyen kép lenne benne, na akkor tán még én sem tudnék ellenállni. De a hülyeség most elvette a kedvem…

*******************************************************************************

Értékelés: 4,8/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10

A látvány (Scene) – 7/10

A technika (Technology) – 6/10