NISSAN reklám
*************************
NISSAN X-TRAIL személygépkocsi – 30s +++ Értékelés: 5,2/10
Van egy ilyen című novella, nem én írtam kivételesen, ahol az író szembesül egykori fiatal önmagával, és ez az önmaga számon kéri rajta gyermekkori álmait, terveit, amelyek természetesen rendre nem valósultak meg. Mert hogy ebben a reklámban is valami ilyesmi történik, már ha nem értettem totálisan félre e képi nyelvezetet. Ha félreértettem, az én bajom, a művészethez fel kell nőni, igenis érni, érettebbnek kell lenni hozzá, mint mondjuk a lakodalmas rock befogadásához.
***************
***************
Ez itt egy gépkocsi reklám. Ezért is látunk azonnal egy gépkocsit begördülni a garázs elé. Ez a gépkocsi nem terepen nyomul éppen, csak begördül a garázs elé, akár egy trabant is meg tudná ezt csinálni, és már nyílik is a garázskapu. Innentől kezdve azonnal világos számunkra, a filmecske rendezője sokkal többre hivatott, mint egyszerű reklámfilmek rendezésére, vagy legalábbis ilyennek gondolja magát. Nem tudom, nem ismerem, lehet, hogy tényleg. De ez itten mégis csak egy gépkocsi reklám, amelynek művészfilm része alig húsz másodperc. Még azt sem tudod kimondani ez idő alatt, hogy mi van? Mi volt ez?
Én szívesen elmagyarázom neked. Szóval nyílik a garázskapu, és a mi emberünk, aki tehát épp hazaért a reklámozandó árucikkben ülve, döbbenten veszi észre, egy csuklyás alak épp lenyúlja a biciklijét. Akkor még nem tudja, mintegy nem is sejti, hogy ez ő maga. Mi sem tudjuk. Még csak nem is sejtjük. Nem így az alkotó. Ő már előre így fundálta ki. Várjál. Azt hiszem, kezdek hülyeségeket beszélni. Valami vírus van most a levegőben, többen betegek.
Az alak menekül. Emberünk üldözőbe veszi. Sokáig nem éri utol, nagyon sokáig. Ezt onnan tudjuk, hogy már ki is értek a városból, valami sáros úton követi, de nem éri utol itt sem. Bár az autó szépen mutat a városi forgalomban, meg mindenhol. Csak még egy kerékpárost sem lehet vele utolérni. Gáz. Na mos itt azt nem érted meg – megint – hogy feeling van ekkor. Nem a közvetlenül értékelhető paraméterekkel hódítunk, hanem érzéseket keltünk, lehetőleg vonzóakat, és kapcsoljuk azokat aztán össze a termékkel, hogy te azért akard megvásárolni, mert szeretnél újból és újból a már megízlelt formában kielégülni általa. Érzelmileg. Érted? Tehát nézvén e műalkotást, abszolút nem tűnik fel neked a már említett furcsaság, hanem kíváncsian várod a végkifejletet. Persze hozzá vagy már szoktatva az amerikai filmek által, miszerint még egy futót se nagyon lehet utolérni autóval, és így fel sem tűnik neked a dolog. Jó, nyilván ez egy rövidített verzió, mondjuk tíz másodperccel, biztos van még egy-két akadály, amit csak kerékpárral, de hogy egyáltalán, és soha, illetve akkor meg pláne hagyd a fenébe az autódat.
Végül egy kis hegyi kilátóplaccnál éri be a kerékpárost hősünk, de nyilván csak azért, mert az illető megállt. (Te, miért nem inkább kerékpárreklám ez?) És nem csak hogy megállt az illető, hanem váratlanul a mélybe veti magát úgyis mint bázisugró. Amit viszont nem látunk, pedig ez talán imponáló volna az autó teljesítményének érzékeltetése szempontjából, hogy hogyan sikerült ugyanakkor és ugyanoda érnie emberünknek, amikor és ahova a bicikli tolvaj földet ért.
És most jön a csúcsjelenet. Meg a csúcs szlogen. Egymásra néz a két ember, és a mi emberünk döbbenten fedezi fel, saját maga néz vissza rá. Igen, a sajátmaga nem tűnik döbbentnek, mert a sajátmaga az a személyiség, akivé a döbbent ember mindig is szeretett volna válni. Vagyis a sajátmagában lakozó két attitűd néz most szembe egymással, az autós, és a kerékpáros. Úgy tűnik, a kerékpáros a felszabadultabb. Tehát mindenekelőtt ne autózz, kerékpározz inkább, és ugrálj, repülj légy eggyé a természettel! Kapard ki a lusta segged a kocsiból végre! Ja, hogy ez egy autó reklám? Várjál, akkor át kell ezt értékelni. Talán a szöveg segít.
„Kövesse az önben rejlő kalandort!” Vagyis ne autózz, szabadon repülj inkább, ez stimmel. Vagy pont a követéshez kellett a kocsi? Tehát a magunkban rejlő kalandor olyan gyors, hogy csak egy ilyen márkájú autóval érhetjük utol, és akkor végre bázisugorhatunk, meg kerékpározhatunk. Nem kell autó. Nem jó ez. Akkor viszont olyan fantasztikus érzés egy ilyet vezetni, mintha bázisugranánk, és kerékpároznánk. Na ez már talán jobb, de akkor miért nem inkább bázisugrunk, és kerékpározunk? Tökre értetlen vagy. A munkahelyedre nem bázisugorhatsz be. De az érzést még akkor sem kell nélkülöznöd, amikor autóval, épp egy ilyen autóval mész be, mert ugyanaz. Kalandorérzés. Ott az autóban. Kapizsgálod végre?
Egyébként az autó nem szénhidrogén alapú üzemanyaggal működik. Ugyanis a felfedezés vágya hajtja a mesélő bácsi szerint. És most éppen megy le mindenféle üzemanyagár. Használd ki. Most sokkal olcsóbban követheted a benned rejlő kalandort.
*******************************************************************************
Értékelés: 5,2/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 7/10
A technika (Technology) – 7/10