baba reklám
*************************
fürdősampon – 30s +++ Értékelés: 4,0/10
Szóval tényleg nem értem még mindig. Miért fogok jobban rákattanni egy termékre, ha megtekintek egy kellemes, vagy annak szánt filmecskét, tegyük fel tetszik, majd a végén megemlítenek egy terméket, annak semmilyen tulajdonságát nem szóba hozva. Igen, igen, százszor volt szó róla, hogy hangulat így, meg úgy, hogy összekapcsolom tudat alatt, meg felett a termékkel, és ha meglátom a polcon, nyilván a valahogy ismerős után fogok nyúlni, ezt igazolták a brit tudósok tanulmányai és a komolyabbaké is nyilván. De akkor én miért nem nyúlok?
***************
***************
Első lehetőség, nem vagyok komplett. Második, mások se azok, ha egy ilyen reklám hatására ők odanyúlnak. Ebből következően senki sem komplett. Na ezt használják ki, erre építenek az okos kreatívok. Így ösztönöznek minket fogyasztásra. Nagyon helyes, ez a dolguk. Ez egy fogyasztói társadalom. Egyébként szerintem ez egy megosztó reklám. Van akit úgymond elbájol, jaj de helyes, aranyos, édes, és van akit kifejezetten idegesít, hasonlóan a „de miért” kisfiús reklámhoz. Igaz, én egyik kategóriába sem tartozom, egyszerűen csak nem hat rám, nem vált ki belőlem semmiféle emóciót. Ez pedig kiváltja belőlem a na de hát mi van velem, hát hülye vagyok én ijesztő emócióját.
Pedig annyira ártalmatlannak tűnik ez a kis filmecske. Persze egy kampány része, a ramazuri kampány része, erre építkezünk, ez az alapötlet, hogy ramazuri van éppen valahogy a családban, azaz egy kis felfordulás, és akkor van ez a termék valahogy, aminek semmihez semmi köze. Csak éppen a termékkel valami csinálás közben van a ramazuri.
Szerintem először ez a szó tetszett meg a kreatívnak, vagy a kreatívnának, hogy ramazuri. Rászólt a felesége, vagy a férje, hogy most mit csinálod itt a ramazurit? Ekkor kibékültek, mert a kreatív, vagy a kreatívna annyira megörült ennek a szónak, hogy egy nagy cuppanós csókot nyomott a párja orcájára, és aznap este még szexeltek is ráadásul, amit már régóta nem.
Szóval a gyerek nem akar fürdeni, és kialakul egy jellegzetes nem-de szópárbaj, amit persze mindketten élveznek, hozzátartozik a napi rítushoz, és úgyis az lesz a vége, hogy az lesz, amit az anyuka szeretne, az lesz. Apuka persze nincs otthon, mert sztereotípia, vagy otthon van, de a dolgozószobában dolgozik, a lényeg, nem ér rá ilyen marhaságokra, mert éppen keresi a családnak a kenyérre valót. Vagy a szeretőjénél van, mert ma sokáig kell bennmaradnia. Azt hazudta a sztereotípia. Vagy már eleve egyedül neveli a gyermekét ez az anyuka. Ne legyünk rosszindulatúak, apuka is rendszerint ott van a fürdésnél, csak most éppen és beláthatóan nem lehet ott, mert letartóztatták sikkasztásért… ja, nem.
Tehát kialakul ez a vicces, és bájos, és kedves szópárbaj, aminek a végén anyuka fondorlatos trükkel mégis de-t mondat a kislánnyal a fürdetésre, és akkor fürdik, és a termék habjával dobálóznak, és ez olyan ramazuri. Olyan idilli. Olyan kedves, aranyos. Olyan természetes. Éljen a ramazuri, lengeti zászlóját a plüss sárkány, és mondja a kislány kislány hangon, ami nagyon bájos, édes.
Önvizsgálatot tartok, és őszintén megkérdezem magamtól, megvennéd-e te ezt a terméket ezek után? Na jó, ha nem is rohannál azonnal a boltba, de ha habfürdőt kéne vásárolnod, akkor önkéntelenül is ezen termék felé indulna el a kezed? Ugyan már miért is indulna? Mert láttam egy kis idétlen reklámfilmet, amiben látszott a termék, meg a végén még jobban látszott? A gúvadt szemű dínóval? Meg hogy éljen a ramazuri? Ja, hogy a gyerek. Anyúúú, azt a ramazuris sampont vedd! Tudod…
Figyelj má! Nekem te ne sajátíts ki szavakat azzal a szándékkal, hogy majd jól összekötöd bennem azt egy termékkel, és akkor nekem az egy kulcsinger lesz valahányszor kiejted azon a reklámbűzös pofádon, és még ki is találsz szavakat, fogalmakat, és próbálod beprogramozni az agyamba, hogy ne kelljen fárasztanod magad a hülye terméked elmagyarázásával, csak mondod a kulcsszót, és én ugrok mi? Ramazuri, mi? Müszi mi? Flipesség, mi? És a többi hülyeséged, mi?
Na itt fogyott el a pálinkám, másnap gondoltam, ezt a szakaszt majd kissé finomítom, de megint lett pálinka…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 5/10