GLOBUS Ketchup reklám
*************************
ketchup – 30s +++ Értékelés: 5,8/10
Élelmianyagok reklámozásánál természetesen elsődleges az élelmianyag étvágygerjesztő bemutatása, vagyis a képi megfogalmazásnak itt nagy szerepe van. Szinte nem is érdekes, miről szól a történet, ha a megennivaló kellően kívánatosnak tűnik. Elég csak megnevezni, már ha nem volna amúgy is felismerhető, és kész is az igény felébresztése. Minden más, csak ronthat a helyzeten, és csak kivételesen tehetséges kreatív munka tudhat ehhez értéket hozzáadni. Általánosságban viszont ezekre a munkákra elmondható: jobb lett volna, ha hallgattál volna…
***************
***************
Na ezt tudom véletlenül. Ez egy Quimby szám. Bár nem hiszem, hogy pont ketchupra gondoltak megírása közben, bár ki tudja. A lényeg, neki megadom magam. A ketchupnak. Ebben a reklámban. Megadjuk neki magunkat, értsd, ez a dolog, ellenállhatatlanul finom. Pedig nem szabadna, de egyszerűen nem bírjuk ki. Nem, ezt nem mondja senki a reklámban, hogy nem szabadna, de végül is minek szoktuk megadni magunkat? Például a csábításnak. Valaminek, aminek elfogadása ellen sokáig küzdöttünk, de végül megadtuk magunkat. Mondjuk sokáig udvaroltak nekünk, eleinte nem akartuk valamiért a kapcsolatot, de végül megadtuk magunkat az állhatatosan értünk küzdőnek. Persze az ellenségnek is megadhatjuk magunkat. Tehát a megadás, az valamiféle ellenállás feladását jelenti. Kicsit erősebb, mintha azt mondanánk, ez a kaja egyszerűen ellenállhatatlan, még ha akarnék, akkor se tudnék neki ellenállni. Jó, maradjunk ebben a jóindulatú értelmezésben, hisz ki is akarna ellenállni egy ketchup élvezetének? Ki ne akarna mindent össze- és szétketchupozni, ha mégoly szofisztikált kajáról is lenne szó? Ki ne akarna mindent 22g/100g cukorral leönteni? Amikor olyan finom. No így azért lehet, néhányan mégis szeretnének ellenállni neki, de hát így szép veszteni, nem igaz?
Tessék csak nézni, hogyan veszítenek e reklámfilm hősei is.
Apuka kislányával kávézóban, fantasztikus szendvicsek érkeznek, pincér a tálcán hozza a terméket is. Saláta, sonka, sajt, paradicsom karika, szóval minden van benne, ami kell. Hangsúlyozom, még paradicsom is. Élő. Kislány viszont jól összeketchupozza, mert megadta magát. Összecukrosparadicsomozza a paradicsomot. Nem baj.
Aztán anyuka vélhetően milánói spagettit készít, jól láthatóan friss paradicsomot használ hozzá. Kisfiú végig ott idétlenkedik a konyhában a műanyag kardjával, de anyuka jó fej, tréfásan hadakozik vele főzés közben. Kész a kaja, és esmét láthatjuk, ahogy a gyermek cukros paradicsomot nyom a paradicsomra. Nem baj, hadd nőjön az a gyerek, legalább úgy, mint az a másik a szendviccsel. Ő is megadta magát. És ahogy eszi! És ahogy közben csodálja, simogatja az élvezetek forrását, a terméket tartalmazó flakont! Annyira bájos maszatosan abban a zöldkeretes szemüvegében. Anyuka menten le is fotózza.
Na és a fiatalok? Mi a trendi máma? Street food. Junk food. Pizza! És hogy még junkabb legyen, megy rá a termék. Bőven. A fiatalok is megadják magukat. Gyengék. Nem tudnak ellenállni. Na jó, az ő szervezetük még jól működik, mozognak is eleget, hadd menjen, csak majd később figyeljenek oda a testsúlyra, a cukorra, koleszterinre, ilyesmire, azt tanácsolom.
Na és a család? Odasüss! Mennyi finomság van az asztalukon! Teljesen egyértelmű, mindegyik a termékért kiállt! Önmagukban mind ízetlen, ráadásul különféle módon. Más és más az ízetlenségük. No de ha ez egy család, miért ne lehetne közös az íz is. Szerencsére itt a termék, az majd egységesít. De szép is ez, egy család, egy íz. Unokától nagyapáig mindenki tunkolja, mártogatja, ott élvezkedik az egész szélesmerítésű célcsoport. És természetesen mindenki boldog. Egyébként észrevetted, hogy az elején egy pillanatra látható volt a cég szabadalma is, a fejetetejére állítható flakon? Na, legközelebb jobban figyelj oda.
Mint már többször említettem, nem vagyok járatos a reklámpszichológiában, lehet, pont az növelheti a termék eladási statisztikáit, ha ébresztünk egy icipici lelkiismeretfurdalást a kedves rétegnézőben, mert végül is olyan jó időnként bűnbe esni. Megadni magunkat néha, vagy nem néha jó kis egészségtelen kajáknak, borzongatóan izgató. És milyen jól néz ki minden ezeken a képeken! Hajrá! Legfeljebb ott döglünk meg. De legalább éltünk!
*******************************************************************************
Értékelés: 5,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 7/10
A technika (Technology) – 6/10