Hogy jövök én ahhoz, hogy egy szakma produktumait laikusként kritizálgassam? Nem vagyok se kritikus, se esztéta, se bölcsész, se újságíró. És még reklámszakember sem.
De én vagyok a célcsoport. A dolog rajtam csattan. Én nézem, hallgatom, olvasom. És, hogy úgy mondjam, többé-kevésbé "manipulálódok".
Na most az ember nem szereti, pontosabban fogalmazva én biztosan nem, ha úgy befolyásolják, hogy nem is tud róla. Pedig lépten-nyomon ez történik, vélhetően csak igen kis százalékát tudjuk a befolyásoló tényezőknek tudatosítani. Persze tudom, egy társadalmi viszonyrendszerben ez elkerülhetetlen és szükségszerű, mondhatni másképp emberi személyiségünk "nem is jönne létre", de azért felnőttként már szeretnénk, ha életünk zegzugos, és néha igen sötét folyosóit egyre több valóban önálló döntésünk trófeája díszítené.
Ezért ha valamiféle motiváció gerjed bennünk, ha erős késztetést érzünk valamely aktivitásra, tegyük fel a kérdést, mennyire sajátunk e gerjedelem forrása? Vajon önálló, józan, saját érdekünket érvényesítő döntést készülünk-e hozni, vagy befolyásoltatva, valaki más érdekét helyezzük nem tudatosan előtérbe?
A fogyasztói társadalmakban tipikus területe a befolyásolt indíttatás keletkezésének a fogyasztás, a vásárlás, az áru birtokba vétele iránti késztetés. A befolyásolás egyik tipikus eszköze pedig a reklám. Miért ne próbáljam hát meg egyszerű fogyasztóként, célcsoportként tetten érni a manipuláció pillanatát, és aszerint értékelni a reklámot, mint árucikket, miszerint e tettenérés nehéz volt-e, vagy könnyű? Ha nehéz volt, vagyis hatására tényleg kedvet kaptam az adott termék fogyasztására, vagy legalább felkeltette őszinte érdeklődésemet a termék iránt, akkor e reklámtermék jónak mondható. Ha nem, nem. Ilyen egyszerű.
Felállítok hát egy laikus szempontrendszert, és jöhetnek a reklámok. Elképzelhető, a szakemberek mulatságosnak fogják találni. És?