Feszes bőrbe bújt szakadt farmeros álcában
Közétek léptem én, fiatalok.
Tündér engedte éjfélig, hogy üvegcipőm
Harminc évet élt testem legyen.
De felismertetek.
Vénségünk bölcsessége lecsurog rólunk,
Elárul másként csillanó szemünk,
Múltmorzsás, kinyúlt lélekszövetünk.
S vagyunk
Romkocsmák koravén öregei.