Telenor reklám
*************************
– 50s +++ Értékelés: 4,4/10
Aztán eljutunk abba a kegyelmi állapotba, ahol már tényleg nem kell szinte semmit sem mondani a termékről, elég csak magát a brand-et a sztori mellé tenni, mert vagyunk már olyan köztudott cég, hogy nincs többre szükség. És nem is tudnánk többet mondani magáról a termékről. Úgyis tudjátok miről van szó. Ugyanarról, mint az összes többi hasonló szolgáltatónál. Hasonló szolgáltatások, hasonló csomagok, és különben is, barátok vagyunk, minek hasonlítgatni. Most arra hajtunk, inkább minket szeress jobban…
***************
***************
Olvasgatom az adott klip alatti kommenteket. Többen azon lelkendeznek, hogy ezen cég karácsonyi reklámjait szeretik a legjobban. Annyira gyönyörűek, meghatóak. Meg kéne kérdezni őket, na és mely szolgáltatónál fizettek elő? Van erről kimutatás? Biztosan, meg kéne keresnem, de lusta vagyok. A kérdés tehát az, mekkora a közös része az adott szolgáltatót szeretők halmazának, és az adott szolgáltató reklámját szeretők halmazának? Nekem az az érzésem – de mondom, nem néztem utána – hogy nem korrelál a két dolog, vagyis nem jellemző, hogy főleg az adott szolgáltatót választók szeretik az ilyesféle reklámokat, vagy hogy az ilyesféle reklámok kedvelői az adott szolgáltatók ügyfelei elsősorban, vagy ezen reklámok hatásra lettek azok, illetve váltottak volna szolgáltatót. Nem olvastam olyan hozzászólást sem, ami erre utalt volna.
Jelen filmecskénkben például távközlési szolgáltatás csak nyomokban mutatható ki, mindössze a logó van jelen végig a jobb alsó sarokban, és a végén teljesképernyősen a kapcsolat szót is tartalmazó szlogen fölött. „A kapcsolataid most többet jelentenek, mint valaha”
Jó, pandémia van, tényleg többet jelentenek most a kapcsolataid, erre fogunk építeni, és alkotunk egy műalkotást. Egy műalkotásnak látszó tárgyat. Megríkatjuk az embereket, és közben megpróbáljuk tudatosítani, a mi távközlési cégünk ríkatta meg őket, boruljanak a mi vállunkra vigaszért. Ez a koncepció. Nem erőltetjük, nem rágunk szájba semmit, csak egyszerűen a keblünkre öleljük a szenvedőt. És így olyannyira szeretni fog minket, hogy legalább a honlapunkat megnézi – gondolom én. Mert ha itt nem is, ott megtudhatja, lehet ilyen hipercsoportot alkotni (mint bármely más szolgáltatónál, csak nem ez a neve), amelyen belül nyilván mindenféle kedvezmények illetik a tagokat, ami most a járvány alatt különösen nagy segítség. Járvány után is, de arra majd akkor, más apropóból térünk ki. Tehát írtunk egy szép verset (úgy tűnik egyik nagy költőnk sem vállalta, hogy a fene egy meg), és illusztráltuk szép képekkel, hogy a te szíved csordultig teljék szeretettel. A szeretteid iránt persze. De most már közöttük vagyunk mi is, ugye?
A sarokban figyel egy apró gondolat – és akkor látjuk, egy szép női szempár figyel.
Bizonytalanságot rejt most minden mozdulat – és látjuk a faszit egy létra tetején imbolyogva a padláslukból mindjárt kiesni, tényleg bizonytalan, milyen jól illusztrálja a költői szavakat, nahát, bravó! Mondjuk egy tök hülye felelőtlen barom az illető, de ez most nem fontos. Ja meg a könyökükkel köszönő fiatalok, óvatosak, persze, járvány van, nem foghatnak kezet. Na most hogy a két könyök távolság nincs meg másfél méter, és hogy maszk sincs rajtuk miközben egymás pofájába lihegnek, attól ez még szép. Megható. Tényleg hülyének tetszik nézni?
A talaj csúszós lett, mint a jég és én már, már elesnék – és akkor jég, csúszik, és már már elesik, kitűnő láttatás, aztán kibe kapaszkodnék, ha nem beléd, és akkor kapaszkodás anyába,
Ölelő remény vagy a fűtött szobában/És félénk-hangosan mormolom,/Hogy te is meghalld:/csak erre vágytam./Hogy kapkodva magunkra öltsük az ünnep köntösét,/és végre itt legyek veled,/veletek./Csordul a csönd,/És csak a féltő szeretet moccan./Egy puha paplanban elringat a boldogság./Érzem: jobban, mint bármikor/Ti vagytok nekem a biztonság./
A csordul a csönd és csak a féltő szeretet moccan ábrázolása kívánt meg egy kicsivel több fantáziát, a többivel nem volt gond, egyszerűen ugyanazt kellett csak láttatni, ami mondva volt. Én az én egyszerű agyammal nem is értettem, miért pont úgy csordul a csönd, de ez legyen az én bajom. És nem, nem fogom elemezni a költeményt, valahogy nincs kedvem hozzá, nem tudom miért. Gyönyörű. Csordul a könny. És hogy a végén egyfajta maszkellenes tüntetésbe torkollik, az is nagyon megfogott. Ott aztán korra nemre való tekintett nélkül mindenki jó szorosan összeölelkezik. Nem ám távközölnek mondjuk így járvány idején, elvégre ez egy távközlési reklám. Értem én, ez inkább a vágy kifejezése, erről álmodunk, ugye? Katarzisom van most. Kétoldali. De van az a célcsoport, nem vitatom. Elvégre a lakodalmas rockra is van igény. Pénz beszél. Én meg ne ugassak…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 6/10
A technika (Technology) – 5/10