Müllermilch reklám
*************************
– 30s +++ Értékelés: 4,8/10
Sport és reklám szinte elképzelhetetlen egymás nélkül. Ha valamilyen sporteseményt nézel, állandóan olvasol is közben, feliratokat különféle helyeken, mezeken, sporteszközökön, falakon, padlókon, plafonokon, vízen és szárazon, fent a légben, arcokon, kezeken, lábakon, szóval minden lehetséges és lehetetlen felület reklámhordozó. Logók villódznak, reklámszínek kavalkádja kápráztat el minduntalan. Azt üzenik, nagy pénz van a sportban. Nagy pénzbe is kerül, főleg a profi sport. A lényeg, te is pénzt vagy hajlandó adni érte, akár nézed, akár műveled, vagy mindkettő. Nem igaz, az előbb csináltam tíz fekvőtámaszt ingyen…
***************
***************
Kérdezhetnők, itt van ez az aranyos reklám, most mi a bajod vele? Először is, honnan tudod, hogy bajom lesz vele? Onnan, hogy mindig az van? Igaz, néhány kivétellel, és ez sem kivétel.
Itt van ez a kedves, aranyos, szimpatikus elkötelezett sportemberlány ez a Kapás Boglárka úszóbajnok, aki megdolgozott az eredményiért, interjúkból, portréfilmekből tudod (most néztem utána), milyen rendszeres, tudatosan tervezett életet él, minden rendben van, minden nagyon gromek (egy filmből – google), és most szerepel egy reklámban pénzért, mint sok más közismert jóravaló ember, akik őszintén felvállalják, számít nekik az a pénz, de náluk az is jóravaló értelemszerűen.
Amit reklámozunk, az egy ilyen tejes csokis italizé, ami tele van tejjel és ízzel a szlogen szerint, tehát nem íztelen, mint sok más hasonló termék. Gondolom. Az ötlet pedig az, és ez már szinte védjegye is a márkának, hogy a termék felnyitásakor tehén bőgés hallik. Mert tej és ha tej, akkor tehén. Ez vicces. A szituáció pedig úgy néz ki, Boglárka az edző termékét gondolja jó ötletnek meginni, mert neki nincs, nincs pénze rá, vagy van, de nem vett éppen ilyet, vagy vett, de az bent van az öltözőben és a sportember lusta érte bemenni, vagy kivárni, míg bemehet, szóval ezer oka lehet, ne is kössünk bele, a lényeg, stikában akarja meginni, magyarul ellopni, erről árulkodik a testbeszéd, meg az a kis rémület, amit akkor látunk, amikor a termék, ahogy az szokása, nyitáskor eltehénbőgi magát. És lám, azt az edző meg is hallja, rá is kérdez, Bogi le is tagadja, de persze lebukik, és persze nincs itt semmi baj, érthető, a termék nyilván oly kiváló, hogy nem lehet ellenállni neki. Azt nem tudom, sport dietetikai szempontból mennyire kívánatos a termék, de elhiszem, emberi szempontból kívánatos lehet.
Be kell valljam, az adott reklámmal, mint olyannal nincs is különösebb bajom, mert nincs benne semmi elképesztően hülye, teljesen logikátlan, bornírt, durva asszociációkra okot adó mozzanat sem, még az ilyesféle szituáció kialakulása is elképzelhető, mondjuk ez már egy megszokott ugratási játszmácska közöttük, tehát úgymond szabályszerűen hülye reklám. De ilyenkor mindig elfog egy kellemetlen szájíz (na ezt beteszem a képzavar gyűjteményembe), hogy miért kell neki egy reklámban is, amikor nyilván nincsenek anyagi gondjai, mint egyes magyar színészeknek például. Nyilván van az a pénz, meg az egyesület is részesül, meg minden, de különben is elnézést, ez nem egy moralizáló blog, hanem reklámcikizői, a reklámot magát boncolgasd. Oké, értem, de mégsem, ha nem vetted volna eddig észre, mindenféle kitekintő, egyéb társadalmi jelenségeket is az adott reklám ürügyén, ha tetszik cikiző blog is ez. Úgyhogy hagyjál, jó?
Egyébként „cuki” történet ez, még akár el is tudja vinni a fókuszt a termékről is, annyira. És igen, értem a reklámpszichológiai hátteret, kívánatosnak bemutatni a terméket, valami nagyon finomnak, amit megéri még ellopni is (tréfásan), és ezáltal felébreszteni a kíváncsiságot, tényleg, vajon milyen lehet? Vagy emlékeztetni azokat, akik már ismerik, nosza, vegyél ilyet. Vagy emlékeztetni azokat, akik utálják, tudod, ez volt az, amit ne vegyél meg. Mindegy, hatást kell kiváltani és kész. Tán nem is kellett volna ehhez valamiféle híres ember, akivel kapcsolatban azonnal átsuhan a fejemben a gondolat, ki tudja, tényleg szereti-e? Hanem inkább ismeretlen ember vagy animációs figura, esetleg állat, ilyesmi, aki definíciószerűen szereti ezt, és azért sodorja magát úgymond veszélyes helyzetbe, hogy megkaparinthassa. Mert a „híres ember is ezt, akkor én is” típusú motiváció akkor működhet csak, ha a mindenkori befogadónak is eléggé híres az az ember. Aranyos ez a Bogi, de én nem vele kelek és fekszem ahogy mondani szokás. Csak szeretnék?
*******************************************************************************
Értékelés: 4,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 5/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 6/10
A technika (Technology) – 5/10