*************************
Mio Moov - 30s +++ Értékelés: 6,4/10
Szürke aszfaltcsíkon fut a terepjáró-egyterű-4x4 (gondolom), amely akárha fogyasztói társadalmunk szürke, vonalszerű egyirányultságát is szimbolizálhatná. A táj sem túl zöld, amolyan szürkészöld. Jelzi, hogy bizony a zölddel is baj van már földgolyónkon. Fásult színek ezek. És fásultnak látszanak maguk az utasok is.
***************
***************
Tipikus középosztálybeli fiatal párnak tűnnek. Hát igen, a hétköznapok lelketlen hajtása, lelki és testi erőforrásaink mértéktelen kizsákmányolása, az értékesítési tervek túlméretezése a profit minden határon túl való növelése érdekében, és általában ez az egész, csak a barbársággal összevethető elidegenedett társadalmi lét, ahol mint tudjuk ember, embernek farkasa, sőt a farkasnak is farkasa, mert már életteret sem hagy nekik, szóval ez az egész globális, multinacionális katyvasz ott ül a fiatal pár arcán, mint stigma a megváltó testén. Igaz, a férfi mintha kissé vidámabbak tűnne. Bár szerintem már szexelni se szexeltek ki tudja mióta.
És hoppá! Hirtelen történik valami! Egy mutatóujj előrelendül, és egy kicsiny képernyőn változást indikál. Az új irány egy karaoke bár. Kérem, érezzük át a pillanat nagyszerűségét, és egyidejűleg annak ellentmondásosságát is. Miről van szó? Az eszköz, amihez a mutatóujj hozzáér, egy termék, egy árucikk, amelyet főhősünk, mint fogyasztó, elfogyasztott ebben az undorító fogyasztói társadalomban. Közben jól hozzásegített valami tőkést, hogy éppen nagyon kizsákmányoljon valakit. De ugyancsak közben, fejet kell hajtanunk az emberi tudomány, voltaképp az emberiség nagyszerűsége előtt is, hiszen az eszköz szinte mindent magában foglal, amit ma csúcstechnológiának nevezünk. Szóval e világűrrel beszélgető kicsiny doboz most maga a reménysugár. Az emberiség világító fáklyája, amelyből csak úgy árad ez a fent nevezett reménysugár. (Bírod még?) Mert igenis, a jármű lám lekanyarodik a reménytelenség e szürke országútjáról, és valami ismeretlen, de izgalmas, talán valódi emberi célok megvalósítását is lehetővé tévő világok felé veszi az irányt. Sár csapódik fel, a fák az égig érnek, a nő is kizökken közönyéből. S itt a tisztás. A terepjáró kiront a fák közül, de itt végre vége már a rohanásnak. Tisztáson vén faviskó, hunyorgó neonfelirat, KARAOKE Las Vegas, verandán hintaszék, benne öreg rocker tengeti és pengeti életét, illetve gitárját. Tán csak nem maga az idős Elvis? Láthatólag nem tetszik neki, hogy betört a vadkapitalista külvilág, de hát ahogy navigare necesse est, úgy szolgáltatni is márpedig muszáj. De gondolom, itt csak egy picit. A külvilág is csak egy picit tört be. Vagyis a termékünk, a derék navigátor, mintegy összebékítette a tőke rabjait és "még azokat is, akik nagyon szerettek volna elrejtve maradni". Látod, a hintaszékben a gitár békésen ring tovább, a mester mindjárt visszatér. Legalábbis az én olvasatomban.
Ha hiszed, ha nem, e reklám, a fentiek ellenére, inkább tetszik nekem, mint sem. Igen, ha akarod, ezt mind bele lehet magyarázni, de ha akarod, akkor nem. És te nem akarod. (Lehet, nem is tudod. Csak én vagyok ilyen ügyes.) Itt ez a kis készülék, és lám, ha gondolod, egy mozdulattal változtatni tudunk az unalmas, szürke egyhangúságon. Ennyi. De azért a fenti szöveg viccesebb.
******************************
Értékelés: 6,4/10 pont (ISTCT szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) - 6/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) - 7/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) - 6/10
A látvány (Scene) - 7/10
A technika (Technology) - 6/10
{mxc}