Diclac Dolo reklám
*************************
– 30s +++ Értékelés: 4,4/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyek nem valamely híresség utánzására bíztatnak, hanem épp ellenkezőleg, úgy keltik fel benned az igényt, hogy megmutatják, más, hozzád hasonló rendes család is ezt használja, és nem lesz semmi bajuk tőle. Mi több, tán még orvosolja is a problémát. Tehát általad is jól ismert, azaz ráismerhető helyzeteket mutat be, hogy te azt mondd, jé tényleg, velem is így szokott lenni, és akkor megveszel… megveszed…
***************
***************
Ez a reklám egyszerű, nem cifrázza túl, nem az élet nagy igazságaiból indul ki, hanem igyekszik olyan helyzeteket bemutatni, amelyekben tényleg felmerülhet ezen szer használatára az igény. Például ülsz az almáskertedben a két felnőtt lányoddal – erre tippeltem a balalsósarokban látható almásláda láttán, illetve ki más lehetne a két fiatal hölgy az idősebbel – és akkor az egyik lány… na most elbizonytalanodtam. Lehet, ők mégis inkább barátnők? Mert hogy miért épp a fiatalabbnak rándulna meg a dereka? Tényleg csak én próbálom a karakterek viszonyrendszerét valahogy kitalálni amikor reklámot nézek? Nem, azt hiszem a narancssárga hölgy mégiscsak olyan nagymamaféle lehet, mert van ott később egy gyerek, egy fiatalabb férfi, meg egy idősebbnek látszó úr is. Jó, legyenek azok a lányai ott az almáskertben. Vagy azok nem is olyan fiatalok? Mégis inkább barátnők?
Na most lásd már be, hogy ez is, mint oly sok okoskodásod tárgya, lényegtelen. A kedves rétegnéző úgyse fog ezen agyalni, a feeling átjön, miszerint valami hétköznapi környezetben, hétköznapi események során, mint ahogy te is élsz, időnként ez az meghúzódik és belenyilall. És mivel a gondos nagymama kamrájában mindig van ilyen szer, ő más hozza is, meg persze magára is keni, ha történetesen éppen őbele nyilall.
Ennek ellenére a képek valahogy rohadtúl természetellenesek. Na de hát ez egy reklám, ott szinte kötelező a természetellenesség, nem? De, csak akkor már legyen inkább valami híresség. Akkor legalább nem az van, ilyen a te életed is, mert nem ilyen, hanem az, hogy nem ilyen a te életed, az sokkal szarabb, de nézd, ez a híresség is használhatná akár ezt – mert kicsit valószerűtlen, hogy pont ezt, de lehet – így neked is lehet egy ilyen illuzórikus érzésed, miszerint most azt játszod, hasonlítasz picit a hírességhez. Szóval benne vagy a játékban, mint gyermekkorodban, amikor orvosost, vagy papás-mamást játszottál. De itt nem vagy benne a játékban, mert valahogy az asztalnál nem tud a nagyi előhúzni egy tubus terméket, és természetellenes hangsúllyal nem kezd termékismertetésbe. Nem szokta ezt csinálni na.
És persze nem titkolunk semmit. Ez a lehető legmagasabb diklofenák tartalmú gél. Ki van írva nagy betűkkel, és még kicsikkel is alul, amit nem tudsz elolvasni. És ugye pont ez volna az a komponens, ami megkülönbözteti a többi hasonló gélektől, legalábbis a topikális fájdalomcsillapítók piacán. Jesszus! Na ez volna egy komolyabb feladat, erre hivatkozva lelkessé tenni a kedves igényhordozót, hisz ez különbözteti meg termékünket a többitől. De hogyan? Nem tudták hogyan, ezért inkább csak kiírták, a kedves tudatlan, mert valóban tudatlan, én sem tudom, mit jelentenek ezek a szavak, és ha még én sem tudom, akkor te se tudod, szóval a kedves tudatlannak legyen elég annyi, hogy valamiből a legtöbb van benne, és az jobb, mintha kevesebb lenne benne. Ez itt a fokmérő, megbízunk a hirdetőben, ha ő azt mondja, ez csúcs, akkor elhisszük. Persze most te kérdeznéd, miért, neked milyen ötleteid lennének erre vonatkozólag? Semmilyen. De akkor nem feltétlenül kéne nevén nevezni a hatóanyagot, elég volna közölni, hogy a legtöbb. Már ami a topikális fájdalomcsillapítók piacát illeti. Erről azért ne feledkezzünk meg.
Értem én, hogy nehéz az egyensúlyt megtalálni. Ha érdekes, szellemes a sztori, elviheti a fókuszt. Ha érdektelen, vagyis csak arra koncentrálunk, hogy a termék neve jó sokszor előforduljon, akkor meg minek költünk annyi pénzt erre a reklámra? Almáskertre, színészekre. Egy kis animáció, ez, az, és elég is. Azt is tudom, van olyan, hogy ár-érték arány, mit mennyiért lehet eladni, és ha lehet drágábban eladni az alacsonyabb színvonalat, akkor az kötelező, és az is igaz, a magasabb színvonalú, azt a bizonyos kényes egyensúlyt tartani képes reklámok sokszor nagyon sokba kerülhetnek, mint például ez a Mercedes Benz reklám. Oké, ne legyek már maximalista…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 5/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 4/10