Amikor a gyermekeim még kisebbek voltak, a tévé előtt ülve gyakorta egy kis játékkal vészelték át azt az időt, amelyet a reklámok vettek el kedvenc műsoraik figyelése közben. A játék lényege, ki tudja hamarabb kitalálni, mit reklámoz az adott reklám?
Értelemszerűen azelőtt kellett erre minél gyorsabban rájönni, mielőtt a reklámozott termék megnevezése megtörténne. Ugyanis a reklámok jelentős részénél a "sztori" úgymond elnyomja terméket olyannyira, hogy míg a sztori az emlékezetünkben marad, a reklámozott terméknevet nem tudjuk felidézni. Még akkor sem, ha az adott hirdetést nem először látjuk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a gyerekek játékot tudtak belőle csinálni.
Nos, mondanom sem kell, az ilyen típusú reklámot nem tartom jó reklámnak. Hisz nem felelnek meg a céljuknak, nemhogy az adott termék fogyasztására nem ösztönöznek, de még csak a termékről, mint olyanról sem szolgáltatnak maradandó emlékképet. Ennek ellenére a reklámok nagyon nagy része ilyen.
Itt mindjárt be kell vallanom, én tulajdonképpen nem szeretem a reklámokat. Mert nem szeretem, ha manipulálnak, és nem szeretem ha hülyének, vagy gyereknek néznek. És egyáltalán nem szeretem, ha a szemembe hazudnak. Nyilvánvalóan, leplezetlenül, pimaszul.
De ha már egyszer valaki elvállal egy feladatot, miszerint lopd már be az emberek tudatába ezt a terméket, akkor hogyan követhet el akkora baklövéseket, amely például gyermekek kitalálósdi játékává teszi a reklámozandót? És hogyan fogadhatja ezt el a megrendelő?
Ezért arra gondoltam, megsegítem én ezt a szakmát. Először megpróbáltam magam reklámfilm forgatókönyveket írni, amelyekkel aztán házalni is kezdtem különböző ügynökségeknél. Majdnem egy évig próbálkoztam, persze közben volt rendes kenyérkereső foglalkozásom is, mígnem egy kedvező új állásajánlatot elfogadva végleg elfogyott az erre szánt időm. Legnagyobb eredményem tíz másodperc volt egy igazi reklámban, illetve az a biztatás, hogy ha továbbra is ilyen kitartóan törekszem a témában, fél év múlva bent vagyok a szakmában. De hát nem törekedtem tovább. Azért ezen egykori próbálkozásaimat majd felteszem ide valahova tanulságképpen.
Viszont miért ne mondhatnám meg jól a véleményemet a most látható, és sajnos kikerülhetetlen reklámokról? Íme itt az Internet szabadsága, minden további nélkül belekiálthatom a szavaimat a pusztába, illetve a cybertérbe. Az meg csak a hab lesz a tortán, ha valaki meg is hallja, és ne adj Isten, még reagál is rá. Úgyhogy mostantól én leszek a véres kezű reklámkritikus, egy szakma fogja rettegni nevemet. Vagy nem.
Kövess hát olvasó!