Dolgit reklám

*************************

 - Dolgit krém reuma kezelésére – 25s +++ Értékelés: 4,0/10

Voltaképp azért hiteltelenek ezek a reklámkritikák, mert következetesen azt képzelem, szofisztikált, magasan művelt és műértő közönségnek szánják. Pedig nem. Főleg a népnek szánják, és a nép, ha nem is buta… jaj dehogy, a nép nagyon intelligens, értelmes, meg minden (mit tudom én ki olvassa e sorokat), szóval ha nem is buta, és nem az, tömegesen mégsem filmesztétikából doktorált. A Jó ebédhez szól a nóta című műsorban se Bartók bazsevál. Tehát ez visz engem félre, ez torzítja a szempontrendszeremet. De mondtam én, hogy profi vagyok? Nem mondtam, csak gondoltam. És mindenki annak képzeli magát, aminek szeretné… csak ne legyen nagyon feltűnő, mert még bezárják valahová…

***************

***************

Hát persze, már többször is rácsodálkoztam a laikus színészek megejtő bájára, de bocsánat, nem tudok leszokni róla, újból és újból meg kell tennem. Azért használom a laikus szót az amatőr helyett, mert az amatőr inkább azt jelenti számomra ebben a vonatkozásban, nem abból él, de ettől még nyújthat kiváló színészi teljesítményt. A laikus pedig az, aki nem ért hozzá. Nos a mellékelt reklámban szereplők nyilvánvalóan nem értenek hozzá. Persze lehet, szándékos e természetellenesség az alkotók részéről, csak egyelőre én nem fejtettem meg, miért jó ez. De az is lehet, a nép (definícióját lásd a bevezetőben) nem érzékeny az ilyen finomságokra, mert mint említettük, a nép általában nem filmesztétikából szerzi a doktorátusát. Mi több, a nép egyáltalán nem tesz lépéseket valamiféle doktorátus megszerzése irányában. És vélhetőleg tetszenek neki e laikus alakítások, mert számára ez mind olyan életszerű és szagú.

Itt egy reuma kezelésére szolgáló krémről van szó, reumások pedig inkább idősebb korban lesznek az emberek, lesz a nép. Válogattunk tehát szép idősebb embereket kicsiny filmünkhöz, legalábbis akikről azt gondoljuk, az idősebb emberek szépnek találják őket. Itt jegyzem meg, magam is idősebb ember lévén, továbbra se látom szépnek az idősebb embereket magamat is beleértve, számomra továbbra is a szép fiatal emberek a szépek, az idősebbek meg legfeljebb elviselhető külsejűek, magamat nem beleértve. De ez legyen az én bajom. A te bajod meg legyen az, hogy borsódzón a hátad e rémesen természetellenes jelenet láttán, persze csak akkor, ha nem vagy nép.

A karakterek szépen felöltözve ülnek egy tüchtig konyhában, sehol egy morzsa, vagy folt, minden ragyog a tisztaságtól, még a sütemények is előttük a tálban. A konyha sem éppen szegénységről árulkodik, nyilván megérdemelten magas nyugdíjú idősebbekről van itt szó. Beszélgetnek, csak úgy természetesen. Természetesen nem vágnak egymás szavába, szép kerek mondatokat mondanak rendben egymás után, egymást szépen kivárva. Amíg az egyik beszél, a többi értő figyelemmel hallgatja. Különösen a bácsinak van értő, figyelmes tekintete. A jobboldali nénitől megtudja a többi reumás ott ülő, hogy amikor az ember reumás, akkor szinte állandósul a fájdalom, már ha ezt eddig a többiek nem vették volna észre. De hát ugyebár ez a közlés nem is nekik szól, hanem a népnek, aki ezen az apróságon nem akad fenn, hanem azt mondja, tényleg így van, én is reumás vagyok, és tényleg állandóan fáj. És akkor érzi a nép a sorsközösséget, és leszend neki nagy bizodalma a termék iránt. De hogy ez még erősebb legyen, a baloldali néni közli azon az utánozhatatlan laikus színészhangon, hogy ő a sárgadobozos terméket választotta a patikából. És mindjárt ki is derül, miért volt ez jó választás, hisz az animáció máris láttatja a fantasztikus hatásmechanizmust. Na de hogy a termék iránti bizalom az egeket verdesse, ahhoz a jól szituált hanyag és sportos eleganciába öltözött bácsi megszólalása szükséges, úgyis mint feltenni az i-re a pontot. Közléséből kiderül, hogy újra fájdalommentesen mozogni, neki az egy igazi ajándék. Másnak talán semmiség, de neki még ez az apróság is igazi ajándék. És derűsen néz a jobboldali nénire, miközben alá van írva, hogy mit tegyünk az orvosunkkal és a gyógyszerészünkkel.

Oké, rendben van, a népnek nem borsódzik a háta ettől a steril, idétlen szituációtól, de én még mindig nem értem, miért ne lehetne egy kis profizmust (értsd fizetett szakmabeliek) bevinni? Az csak használna a népnek, mintegy szépre nevelné őket. Ja hogy ez itt kérem nem népnevelde, hanem profitorientált vállalkozás? És hogy a fizetett laikusság lényegesen olcsóbb, mint a fizetett profizmus? Meg olyan bájos is egyben. Hát nem?

*******************************************************************************

Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10

A látvány (Scene) – 5/10

A technika (Technology) – 4/10