Chio reklám

*************************

 - chips lángos ízű – 30s +++ Értékelés: 3,8/10

Ha valamilyen élelmi anyagot, készítményt reklámozunk, akkor ugye elsősorban azt kell elhitetnünk a kedves potenciális vásárlóval, hogy az finom. Higgye el, hogy finom, és egye meg. A kisgyerek például abszolút reklámrezisztens, hiába bizonygatod ezer módon, hogy az adott étel finom és legalább kóstolja meg, ő ránézésre, vagy pillanatnyi hangulata alapján véglegesen nemleges döntést hoz. Viszont a felnőtt reklámbefogadóval ellentétben még úgymond rövid az esze, vagyis némi idő elteltével még mindig hatékonyak lehetünk.

***************

***************

A felnőtt reklámbefogadónál ezért csak egy esélyünk van. Mert ha ő egyszer elhatározza, meg se kóstolja, akkor annak annyi. Ő így fog sírba szállni. Hogy nem kóstolta meg az anyagunkat. Ezért kell nagyon finomnak álcázni a terméket, illetve nyilván dehogy, hisz mi hiszünk annak finomságában, mintegy lojálisak vagyunk a gyártóhoz, kedves megrendelőnkhöz, és az ő kedves pénzéhez. Tiszta szívvel kell hinnünk, nekünk reklámalkotóknak ebben a finomságban, hisz hogyan másképp is indulhatna be asszociációs tevékenységünk teljes hatékonysággal, ha őszintén nem hinnénk benne. Hisz te is így hiszed, hiszem, hogy így hiszed, különben nem vagy jó kreatív (mai igénk a hisz).

Itt például két fiatalember jóízűen, még egyszer mondom jóízűen eszi a vonatkozó terméket a a jól olvasható vonatkozó kiszerelésből az utcán, amikor hozzájuk is odaér Ernő bácsi, aki össze-vissza rohangál hangosan kiabálva, hogy lángos, lángos. Az Ernő bácsizásról nekem gyanús volt, hogy kampányról van szó, vagyis ők több spot szereplői is lehetnek, és tényleg. Na szóval, Ernő bácsi össze-vissza rohangál, és egy kutya képét mutogatja a tárcájából, ahol a kép alá, ha jól elkaptad a tizedmásodpercet, az van írva, Lángos. Ernő bácsi nyakában kutyapóráz lóg, tehát értjük, itt valahol vesztette el a kutyát sétáltatás közben. Most azzal ne foglalkozzunk, hogy miért van odaírva a név is, tán Ernő bácsi időnként elfelejti kutyája nevét, vagy hogy kiabálás közben miért mutatja fel a képet is, hátha azt sokkal inkább meglátja a kutya, mintsem a kiáltozást, mert ezek apróságok. Különben is, ha nem lenne odaírva, hogy jön az le nekünk egyszeri nézőknek, hogy ez a kutya neve?

Itt a lángos – mondja az egyik terméket zabáló, mire Ernő bá reménykedve fordul meg, de csak a termék zacskójával szembesül. De ha már ott van, vesz belőle, és azt mondja, hú. Olyan nagyon finom. Jön is a termékismertető, hogy ez olyan új lángos ízű, és mire újból visszakapjuk a képet, Ernő bá kezében már ott is a Lángos nevű kutya, aki a termékismertetés alatt valahogy meglett. Megkönnyebbülés.

Na most engem ilyenkor az nyűgöz le, mennyire zseniálisak ezek a kreatívok, mert hogy nem ám egylépcsősen gondolkodnak az ötleteléskor. Sokkal áttételesebben. Nem ám mondjuk egy tipikus lángossütödébe látogatunk el, ahol a strandolók iszonyat jóízűen falják a különböző ízesítésű, gusztusosan fényképezett lángosokat, hogy felidézzük benned a lángos ízét és illatát, majd azt hazudjuk, hogy ugyanezt kapod meg a termékben is, nem, ezt nem kell, emlékszel te arra. Ez és az ehhez hasonló ötletek már unalmasak. Inkább csavarunk egyet a történeten, és végtelenül szellemesen pont egy Lángos nevű kutyát fog keresni egy bácsi, és akkor ottan kiabálni fog, hogy lángos, lángos, és persze te, én előbb azt hiszed, itt valaki lángost árul, de az nem volna olyan szellemes, hogy minek az nekünk, amikor itt van a termék, hanem a kutya helyett majd jól megtalálja a terméket a bácsi, és az milyen finom, és közben meglesz a kutya is. Tehát ez a különös egybeesés, és a hozzátartozó sajátos félreértés, amely eszközök alapvető elemei egy vígjátéki helyzetnek, ez fog téged úgy megnevettetni, hogy a szupermarketben azonnal leveszed majd a terméket a polcról, mert reflexívileg összekapcsolva a derűvel, felderíti így a mégoly depis napodat is. Látod, így kell szakszerűen függővé tenni téged egy terméktől.

De hogy a röhögőgörcs biztosan beléd álljon, tartogatnak itt még számodra egy slusszpoént is. Azt mondja ugyanis a termékismertető hang, hogy kóstold meg a hot dog ízűt is. Na és mi történik? Na mi? Jön egy srác, egy kutya képét mutogatja a mobilján, persze egy tacskó, és azt mondogatja, hot dog, hot dog? Nem ám azt mondja, figyeljetek srácok, eltűnt a kutyám, így nézett ki, nem láttátok? Hanem hülyén, hot dog, hot dog? Jó, jó, ez itt és most így poén. Értem én. És tényleg, elsőrangú a kutyafajta választás is. Lángoshoz lángosszerűt, hot doghoz hot dogszerűt. Ja, és mivel kutyanév bármi lehet, mehet a többi ízesítéshez is. Sajt, sajt? Hagyma, hagyma? Chili, chili? Anyád, anyád? Ja, ez nem…

*******************************************************************************

Értékelés: 3,8/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10

A látvány (Scene) – 4/10

A technika (Technology) – 5/10