PROFESSION.HU reklám
*************************
PROFESSION.HU állásközvetítő portál – 30s +++ Értékelés: 4,4/10
Na erről sokat lehetne vitázni, hány éves kortól milyen súlyú „felnőtt” gondot lehet megosztani a gyermekkel. Mindenféle korszerű, vagy annak mondott hozzáállások szerint már egész korán szembesíteni lehet a nyiladozó értelmet a felnőtt világ gondjaival, had szokja a gyűrődést az a gyerek. Én nem vagyok pszichológus, különösen gyermekpszichológus nem, és nem is szeretnék az lenni, hanem úgymond eleddig az egészséges jogérzékemre… illetve mi is van itt… egészséges pszichoérzékemre hallgattam.
***************
***************
Az pedig eddig azt mondta, csak módjával. Na de mit jelent az, hogy módjával? Nem tudom. De azt tanácsolom, csak módjával. Hogy ezzel a tanáccsal most kint vagy a vízből? Menj el egy pszichológushoz, aztán hasonlítsd össze az ő segítségét az enyémmel. Ha nincs nagy különbség, enyém a tiszteletdíj. Fogadjunk. Na jó, láttam már hatásos pszichológust is. Vagy másképpen, nekem vannak pszichológus barátaim is. Nem vagyok én szcientológus.
Akkor szerinted, ha a kedves gyermekek itten abban a korukban, amelyben itt láthatóak, azt a rémületet is eljátsszák, hogy jaj drágám, holnaptól nincs munkám, mi lesz velünk, akkor szerinted az nekik való átélendő dolog?
Értem én a kreatív ötletet, hogy itt papás-mamást játszanak a gyerekek, ami ugyebár a felnőttek világának utánzása, meg hogy voltaképp gyerekjáték e nagyszerű szolgáltatás igénybevétele, de mégis, nekem némiképp rossz szájíz maradt a számban. Ez hülye mondat volt, mert ugyan hol máshol maradhatna neked rossz szájízed? Az ellenkező végedben? Viszont azt hiszem eltértünk a tárgytól.
Meg egyáltalán. A gyerek, kutya szabály. Igaz, itt kutya nincs. De gondolj bele. Otthon ül apatikusan az a szülő (nem, nincs akkor állása mégis, az apatikus nem a patikus egy specializált változata – bocs, hülye szóvicc, felejtsd el), szóval otthon ül apatikusan, mert nem tudja ugyebár mi lesz velük, de amint meglátja ezt a reklámot, ránéz a saját gyermekeire, és mintha bolha csípte volna meg, úgy rohan a géphez beregisztrálni, vagyis durván kizökken az apátiájából. (Az apátia nem azt jelenti, hogy az apátok országa, vagyis… jó, befogom.) Tehát ez a reklám jól felrázza fásultságából a kedves szülőket, mert azt üzeni, nézz a gyerekeidre, és tégy valamit! Mondhatni a gyerekekkel zsarolja a szülőket. Mondhatni mintegy feláldozza… most belelovaltam magam? Bocsánat, nem én voltam, az a csúnya kreatív. Hogy normális kreatív nem az én kissé túlérzékeny reakcióimat fogja figyelembe venni, amikor éppen kreatív? Nyilván.
Pedig olyan bájos, ahogy a kisfiú, meg a kislány éppen ezt játsszák, és szép gyerekrajzokkal körítve mondják gépiesen a betanult szöveget. De ez nem baj, hisz a gyerekek, ebben a korban, még minden megtanult szöveget, verset így mondanak. Csak amikor játszanak, akkor nem beszélnek így. Akkor úgymond rendesen beszélnek. Ez picit zavaró itt, de nem nagyon kisebbítik a már fentebb említett mindenféle hatásokat. Csak furcsa. Az egész furcsa. Valahogy. Nekem. Azt hiszem, én egy konzervatív pszichológus vagyok. Lennék. Én nem szeretem, ha az ilyen korú gyerekek ilyen súlyú gondokkal játszanak. Az nekem valahogy nem játék. Még akkor sem, ha a vége happyend, illetve a gyerekek játéka szerint happyend. Tudom, a gyerekek nagyon éles szeműek, levesznek sok mindent a felnőttek dolgaiból, amire nem is gondolunk, és biztos én is ilyen voltam gyerekkoromban. Mégis egészséges lelkületű felnőtt lettem. Vagy nem voltak a szüleimnek ilyen gondjaik. Vagy nem lettem egészséges lelkületű felnőtt. Valószínűleg ez utóbbi az igaz, hiszen még az ilyen kis ártatlan reklámokban is megtalálom, vagy megtalálni vélem az undorító szálat…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 5/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 3/10
A látvány (Scene) – 6/10
A technika (Technology) – 5/10
{mxc}