A színházi ember ül a Napkelte műsorvezetői székében, és a kunhegyesi ikrek napja alkalmából ikres témákkal foglalkozik. Ennek megfelelően a meghívottak közt ott találjuk a neves orvos genetikust, egy idősebb férfi ikerpárt, továbbá az eseménnyel valamilyen kapcsolatba hozható fiatal és még fiatalabb anyukákat, valamint fiatal és egészen fiatal ikergyermekeiket.
Sok mindenről szó esik, tudományos alapokról, az ikerséggel kapcsolatos anyai gondokról, előnyökről, hátrányokról a szülők, illetve az ikrek szemszögéből nézve, és egy kis misztikumról is, mint például az egypetéjű ikrek vonatkozásában sokat emlegetett telepatikus képességek lehetőségének valószínűségéről. Derék műsorvezetőnknek erről - csak hogy kissé szemléletesebbé tegye a problematikát - egy érdekes példa jut az eszébe. Ez persze még nem volna baj, de sajnos el is mondja. Íme:
***************
***************
Most túl azon, hogy ez nem az ikrek közötti, hanem az anya-gyermek közötti telepatikus kapcsolatra volna példa, már ha igaz lenne, szerintem nem az, feltehető a kérdés, vajon mennyire lehet profi ez az ember a saját szakmájában, ha ennyire nem érzi, nem képes előre látni egy helyzet bornírtságát? Hát igen, anyukáknak és kicsinyeinek mese arról, mit érzett egy nyúlanyuka, amikor a tőle elragadott kicsinyeit ott a távolban legyilkolták. Picinyke kínos csend be is állt a mese után, majd a genetikus kételyeinek adott hangot, de a színházi ember mintha semmit sem vett volna észre, túllépett az epizódon, és folytatta kérdezősködését az ikrek esetleges ilyen irányú tapasztalatai felől.
De azért ne legyünk igazságtalanok a színházi emberrel szemben. Sok mindent letett ő már az asztalra, sok szöveget írt, rendezett is sokat, humora is van, jól tud adomázni is, meg művelt is, meg volt neki sok felesége is, van neki egynehány gyereke is, színész is, ő is, meg az egyik gyereke is, szóval sokoldalú ember ő. Is. De nem végtelenül sokoldalú. Például a televíziós műsorvezetéshez nem ért, mondhatni teljesen és tökéletesen alkalmatlan e feladatkör ellátására. Olyannyira alkalmatlan, hogy ezen, úgymond testidegen környezetben megzavarodva, még saját szakmája szabályait is elfelejti. Szóval kedves színházi ember hagyja ezt kérem abba. Ez önnek árt. De nagyon, hogy egy klasszikust idézzek.