Telenor reklám
*************************
– 60s +++ Értékelés: 4,0/10
Ha a terméknek ab ovo van egy úgymond vezérjelzője, akkor igen könnyűnek tűnhet a kreatív dolga. Csak ebbe a vezérjelzőbe kell belekapaszkodni, és máris özönlenek az ötletek. Még neked is özönölnének, ha azt mondom mondjuk, hogy krémesen kenhető, mert elég sok minden kenhető krémesen, de ha rosszul fogjuk meg a jelző jelentését, és elég piszkos a fantáziánk, akkor bizony ebből a kívánt hatással éppen ellenkező reakciót válthatunk ki a kedves potenciálisból. Szóval erre nagyon kell, kéne vigyázni, bár lehet, direkt tesszük ezt, hogy legyen az nagyon vicces…
***************
***************
Itt például van ez a korlátlan, mint jelző. Jól van Pistám, mondd, mi korlátlan neked a hülyeségeden kívül?
A tenger? A boldogság? A világűr? A fantázia? A szeretet? A tudás? A lehetőségek? Az uralom? A sajtószabadság? A tengeralattjáró háború? Az ételfogyasztás 12 és 15 óra között? Az italfogyasztás?
Nem jó, nem jó Pistám, vonatkoztass el kicsit, vonatkoztass el!
A lépcsőházunk? Múlt hétre ígérte a mester…
Végül aztán Pista elvonatkoztatott, és kitalálta, hogy a korlátlan egyenlő a furcsával, a bizarral, a különössel, a szokatlannal, az idétlennel, és még egy pár olyan dologgal, ami nem azt jelenti, hogy korlátlan. Na ez már tetszett a főkreatívnak. Azt mondta, a picsába, igen, ezt a szót használta, szóval a picsába az értelmezőszótárral, majd én megmondom, mit jelent. (Persze igazából nem tudom, milyen szót használt, vagy használt-e egyáltalán bármilyen szót, és nem is ismerem őt, csak így frappánsabb a szöveg, nem?) És különben is, így nagyon vicces lesz, és az nagyon fontos. Ha jól megnevettetjük a kedves potenciális vásárlót, még akkor is ezt a terméket választja, ha aznap az anyja halt is meg. Igen, ezt a hasonlatot használta a főkreatív, volt pofája neki. (Persze igazából… ld. fentebb.)
Nézzük tehát, mi korlátlan az alkotók szerint?
„Nézz körül, ezt egyszerűen nem hiszed el, de tényleg” Pusztán ez alatt a mondat alatt, na meg egy kis zene, láthatunk két idétlen figurát gumiasztalon ugrálni, egy idősebb hölgyet fürdődresszben egy fürdő (Gellért?) mozaikján vigyorogva fura mozdulatokat tenni, egy kertben egy idősebb urat, egy járó motorú fűnyírótraktort megkerülni, amelyen egy nagy műanyag szupermanszerű figura áll kezében egy füstgyertyaféleséggel, egy férfit, aki éppen rúzsozza a száját, és egy öreg fazont, aki valamit (dió? csoki? gyógyszer?) feldobva azt a szájával kapja el. Jó fura, mondhatni hülye képek, és ha hiszed, ha nem, mind azt jelenti, hogy korlátlan.
„Beszélünk ahogy akarunk, megyünk ahová akarunk és azt csinálunk, amit akarunk” – mondja aztán a szöveg, és mindezt a korlátlanság jegyében. Vagyis a lehetőségeink korlátlanok, ha jól értem. Mondjuk mindegyik elé simán oda lehetne tenni egy nemet, és akkor volna igaz, de ezen ne akadjunk fenn, értünk mi filmnyelven, például, hogy korlátlanul szaladgálhatunk a nézőtéren a bársonyszék padsorok tetején. Ez olyan korlátlanul bármit megtehetünkség, olyan jópofa filmes bizarrság, és még olyan mély művészies mögöttesség is van benne, ha akarjuk. Az a beállítás, az a képkivágás, az a… de valójában rendesen felpofozna a rendész ezért, ha elkapna. Korlátlanul.
És akkor még tegyünk bele egy kis társadalmi felvilágosultágot, progresszivitást, hogy „Nem félünk kimondani, hogy a lányok erősek – mindig is azok voltak” és hát nem fantasztikus az a tetovált nő, ahogy szoptat? Nem a tetoválás teszi az embert ugyebár. Korlátlanul nem az teszi. Ja, és majd elfelejtetten, hogy ha akarunk akkor meztelenül kiállhatunk a Gellért hegyre, tök poén, ahogy a kikockázott farkunk beleleng a panorámába. Korlátlanul akarhatunk bármit. Nyugodtan próbáld ki ezt a faroklengetőst. Megteheted, mert korlátlanuk megtehetsz bármit. Brahiból biztosan. Csak a biztos úr nem fog neki örülni biztosan, de ez ne korlátozzon.
„Zseniális dolgokat eszünk kint az utcán.” Na itt már teljesen elszabadult az alkotó korlátlan fantáziája, már azt sem követi, amit mond, mert nem az utcán, és tökre nem zseniális, ahogy a tűzforró pörköltett a bográcsból a hőre olvasó műanyagtálba teszi a jóember, és az étel persze a fűben végzi, ami tök utálatos valami korlátlanul. És ugye meg tetszettek figyelni azt a gázpalackot jó közel húzva a tűzhöz, ami megint csak a korlátlan zsenialitás igazolása.
Nos, ha meg tetszik engedni nem mennék végig az összes képi korlátlanság zseniális megjelenítésén, a 60 percbe korlátlanul férnek bele a hasonló korlátlan idétlenségek, és nem is úgyvanságok (szintaktikai és szemantikai hazugságok), de hát ki kívánna meg egy reklámtól, hangsúlyozom egy REKLÁMTÓL bármiféle logikát, konzekvenciát, és más ilyesmi észszerűségeket. Tök mindegy, Pistámnak megint tök jó képi poénjai voltak. Sok. Lehet belőle 30, de még 20 másodpercet is szakítani. Vicces volt, korlátlanul. Na most már így nyakig a korlátlan feelingben, most már tényleg értem, miért is van szükségem a korlátlan internet csomagra. Vagy nem értem, de kedvem mindenképpen van hozzá…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 1/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 6/10
A technika (Technology) – 5/10